Főkép

2018-ban már volt szerencsém Farkas Nóra ovira hangolódós könyvéhez (Összeköt a szeretet), ami érzékeny hangja, tüneményes grafikái miatt a mai napig nagy kedvenc náluk, holott lassan iskolára készülünk.  A nemrég megjelent Összeköt a barátság című kötetének a már korábbi könyvből megismert Kobak a főszereplője, aki már nagyfiú, és tudja, az anyukája akkor is vele van, ha épp el kell mennie dolgozni. De a reggeli búcsúzkodás még mindig nehezen megy az óvodában…

 

A történet a kisfiú szemszögéből mutatja be az óvodába érkezést, és az elválásból fakadó konfliktust, ami rosszkedvűvé és morcossá teszi őt. Mivel nincs még nagy eszköztára és nem tudja másként kezelni a csalódottságát, ezért bezárkózik, és másokat bánt. Aznap éppen Pannit, a legjobb barátját, mert elvette a markolóját, és aki hiába hívja, hogy játszanak együtt. Ám ahogy képes elengedni a keserűségét, amiért anya otthagyta őt, úgy tud nyitni a többiek felé, és még ebéd előtt kibékül a kislánnyal, hogy aztán együtt építsenek egy nagy sínpályát. Észrevétlenül veszi át a szomorúság helyét az önfeledt játék és a vidámság. A kötet végén pedig rajzolós feladatok és labirintus segíti a szülőket és a kicsiket feldolgozni a történetet.

 

Farkas Nóra tökéletesen ábrázolja egy négy-öt éves kisgyermek lelkivilágát, átérzi, mi bánthatja őket és milyen reakciót vált ki belőlük az elválás. A gyerekek szeretnek érzelmekről mesét hallgatni, rengeteg kérdésük lehet ilyenkor (Miért lett szomorú Kobak? Miért bántotta meg Pannit, ha a barátja?), amelyeket a felolvasás közben át is lehet beszélni. Sokszor nem szívesen beszélnek az óvodában történtekről; ha megkérdezzük, milyen napjuk volt, egy semmivel lerendezik a választ a lurkók. Ami nekem bevált mint módszer: amikor elhozom az óvodából, kérdés helyett elmesélem az én napomat, hogy mi történ velem, amíg távol voltunk egymástól. Illetve szeretek olyan könyvekből felolvasni a kislányomnak, ami az ő problémáival foglalkozik, a mindennapjairól szól. És Kobak történetei tökéletesen alkalmasak arra, hogy az esti összebújásnál elmesélhesse ő is, mik történtek aznap vele. A vidám végkifejlet pedig megadja a konfliktus feloldását is, és megerősíti abban, hogy teljesen természetes, ha szomorú a búcsú miatt, de azért még szuper napja lehet a barátai között.   

 

A szöveggel tökéletes egységet alkotnak Szepesi Szűcs Barbara grafikái, amelyek élethűen ábrázolják az érzelmeket (düh, harag, csalódottság, irigység, bánat és végül boldogság). Ez az egyik nagy erőssége a kötetnek: nem aprólékosan kidolgozott képeket kapunk tőle, inkább a reakciók bemutatásáé a főszerep. Ezáltal sokkal jobban tudnak a gyerekek azonosulni a mondanivalójával, mert nem tereli el a figyelmüket semmi sem az érzésekről, amelyeket ők is nap mint nap megélnek az óvodában. Ajánlom minden kisovisnak, a szuper mese után igazán szép emlék lesz a kötet, ha kitöltik közösen az anyukájukkal a végén lévő feladatokat is.