Huszti Gergely: Mesteralvók viadala

A Mesteralvók-duológia első része 2019-ben jelent meg, a Könyvhétre, innen nézve egy másik világban. Így mai szemmel részben más is olvasni a folytatását – arról nem is szólva, hogy a történet zöme szintén egy másik világban játszódik.

A fekete borítós első kötetet a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Ifjúsági Könyv Írója-díjjal jutalmazta (vagyis nyilván a szerzőt), és a hasonlóan szép, ám fehér borítós folytatás nem is okoz csalódást. Persze folytatásról, pláne befejezésről elég nehéz spoiler nélkül írni, azzal meg, hogy a három mesélő-főhős szemén és szavain keresztül elénk tárt történet nem várt fordulatokon keresztül eljut a végkifejlethez, még semmit nem mondtam. Ki látott még olyat, hogy egy író félbehagyja a sztorit?! De a cselekményről tényleg nem szabad sokat elárulnom, legyen elég annyi, hogy ha Huszti uram remekül felépített egy másik világot, beletéve számtalan sajátos, üdítően egyéni „dolgot” és szereplőt, hát a folytatásban mindezeket jó alaposan összerázza és összehozza, és számos olyan pillanat vár az olvasóra, amikor a lélegzetéért fog kapkodni.

Ezzel együtt számomra továbbra is az a másik világ a Mesteralvók-duológia legfőbb erénye. Igen, izgalmas a sztori, megvan a mindent eldöntő nagy csata és a többi, ami csak egy fantasybe kell, de pont, hogy fantasy vonalon (is) hat izgalmasnak ez a világ. A fantasy-irodalomban szinte bármit lehet, ritka, hogy az olvasók számonkérnék a szerzőn mondjuk a mágiarendszer logikai bakijait, amikor eleve úgy indulunk, hogy létezik a varázslat. De amiket ehhez és ebből Gergő szőtt, na, az az igazi csemege!

S nem kevésbé a nyelvezet. A három szereplőből ugye kettő, Admira és Vulgarus Pokk helyiek, míg Milán a mi világunkból származik. A kontraszt előbbiek és utóbbi stílusa között ordító – de közben roppant szórakoztató is. Előzőek ugyanis a másik világ feudális viszonyaihoz illő ékes, archaikus nyelven beszélnek, míg Milán budapesti szlenget tol, de úgy, hogy a könyvek fő humorforrása is ez/ő. Az író ezzel csak ráerősít a két világ közti ellentétekre, és megkockáztatom, az ő írói mágiája is ebben rejlik, mert több ez, mint nyelvi leleményesség. Élmény olvasni, na.

Aztán persze ez is olyan sorozat, hogy ha az író gigabyte számra kapja majd a követelőző olvasói könyörgéseket és fenyegetőzéseket, hogy folytassa, akkor nem mondhatja, hogy lehetetlent kérnek tőle. De ha ez minden (bár egy számítógépes játék vagy app még jól jönne…), akkor sem lehet okunk panaszra, befejezett, szépen lezárt, emlékezetes két kötettel gazdagította a hazai ifjúsági irodalmat.