Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Liraz: Zan

 

Mit gondoljak arról a lemezről, amelynek közreműködői közül többen nem adták nevüket az elkészült anyaghoz? Nem azért, mert vállalhatatlan lett az elkészült zene, hanem mert hazájukban (Irán) a titkosrendőrség és a vallási vezetők nem veszik jó néven az ilyesmit (például nők nem énekelhetnek férfiakból álló közönség előtt), és biztonságuk érdekében inkább a névtelenséget választották. Szerencséjükre ma már nem okoz gondot, hogy az internet segítségével kommunikáljanak, közösen zenéljenek az emberek.

 

Az így elkészült albumnak van némi underground hangulata, bár tény, sokkal meghatározóbb benne az elektropop, kiegészítve iráni poppal. Első hallásra emlékeztet a múlt héten említett Tootard zenéjére, de itt sokkal gazdagabb a hangszerelés, és diszkó helyett inkább a pop viszi a prímet. Természetesen akadnak elbűvölő és táncra késztető számok, mint például az energiával teli „Zan Bezan” vagy a „Joon Joon”.  Sokkal szomorkásabb hangulatú és lassabb tempójú a „Shab Gerye” és az utolsó, a „Lalei”, ami nem más, mint a Liraz családjában öröklődő altatódal – szerintem ebben mutatja meg az énekesnő, mire képes a hangjával, és itt éreztem legjobban, hogy mennyire személyes számára ez a lemez. Nekem egyébként legjobban a közepes tempójú „Dolate Eshg” tetszik a legjobban, mert ebben rock és jazz is van.

 

Az album egyébként nagyon hangulatos keveréke az iráni folklórnak, a nyugati popzenének és az afrikai ritmusoknak – és nem utolsósorban tisztelgés az iráni művészek előtt. Elsőre talán szokatlan ez a keverék, de akiknek bejött a Tootard, az ezt a lemezt is szeretni fogja.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Zan Bezan, Lalei, Joon Joon

2019-ben megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.facebook.com/LirazOfficial

 

 

 

Pasa Musik – rendhagyó válogatás

 

Az idei WOMEX remek alkalom volt új zenék és kiadók felfedezésére, elvégre sosem tudhatja az ember, hol talál olyan kincsekre, izgalmas hallgatnivalókra, amelyek gyakorlatilag a végtelenbe tágítják a világzene fogalmát. Ilyen rácsodálkozást váltott ki belőlem a koncertszervezéssel, lemezkiadással és menedzseléssel egyaránt foglalkozó kanadai Pasa Musik ügynökség. Küldetésüknek tekintik a kreativitás és a sokszínűség előmozdítását, így hozzájárulva az új hullám létrejöttéhez, amely megújulást hoz a társadalomnak.

 

Ügyfeleik között van pár ismert név (például Elida Almeida, akinek nemrég jelent meg az új lemeze), de engem most érthető módon az ismeretlenek érdekeltek. Elsőként az énekes/dalszerző Shauit lemezét hallgattam meg, aki az innu népből származik, és a törzsi zenét reggae-vel keveri. A lentebb látható klipes dalban arról énekel, mennyire fontos számára a gyökereinek a megőrzése. A többi szám is ehhez hasonló, csak általában nagyobb teret kapnak a törzsi zenék.

 

Ezt követően a Sonido Pesao együttes idei lemezét hallgattam meg (Todo Revuelto), ami roppant energikus latin muzsikának bizonyult, a manapság oly népszerű urban / rap vonalból. Vagyis a korábbi évtizedek közkedvelt stílusait (például cumbia, reggaeton) keverik elektronikával, az éneket pedig előszeretettel cserélik le rappelésre. Változatos, életvidám, közben mégis súlyos zene. Úgy sejtem, koncerteken mutatják meg, igazából mire képesek, mert szerintem ez igazi energiabomba lehet élőben. Lehet, hogy írnom kéne az albumról?

 

A Tunéziából származó, de két évtizede már Quebecben élő King Abid produkciójára a fura jelzőt helyeztem el, mert emlékeim szerint még nem találkoztam ilyen koktéllal. Afrika, Kanada és Jamaica stílusai keverednek nála, vagyis afrobeat, reggae, electro és hip-hop elemek egyaránt felbukkannak a számokban. Számomra ez egy kicsit kaotikusnak bizonyult, de gondolom, egy péntek esti táncos mulatságra tökéletes lehet.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Eshku inniu innu (Shauit), Cumbia Del Barbu (Sonido Pesao), Feitiço (Gato Preto)

Eltérő megjelenési dátumok (Pasa musik)

Weboldal: https://www.pasamusik.com

 

 

 

 

Irina Björklund & Pauanne: Barely Ann-Mari

 

Irina Björklund játszotta a tízrészes Peacemaker című sorozat főszerepét, egy finn diplomatanőt, akinek az a feladat jutott, hogy a törökök és a kurdok között létrejöjjön a béketárgyalás. Mivel ő nemcsak színésznő, hanem énekes is, forgatás közben nekiállt dalokat írni, és így mondani el azokat a gondolatokat, érzéseket, amiket a diplomata nem oszthatott meg környezetével. A jelek szerint kellően összetett személyiségről van szó, hiszen egy teljes lemeznyi anyag készült, amit a szó hagyományos értelmében nem nevezhetünk filmzenének (OST), de gyakorlatilag mégis az.

 

A lemezt nem mondhatom világzenének, de mivel a finn Pauanne együttes kíséri az énekesnőt, azért tetten érhetőek a népzenei utalások. Van itt zongorával és hegedűvel kísért ballada (Barely Ann-Mari), feldolgozás (Sing Girl), amihez klipet is készítettek. A beszédes című „See You in Death Valley” egyesek szerint nyomokban Lana Del Rey énekstílusára emlékeztet, de ő ugye nagy valószínűséggel sosem fog ilyen zenét választani.

 

Mondjuk, nekem elsőre hiányzott a Pauanne-lemez energikussága, a Barely Ann-Mari mentes minden harsányságtól, szépen kidolgozott, bensőséges, fülbe simuló dalok sorjáznak egymás után. Végig úgy éreztem, Irina Björklund visszafogja magát, talán egy vagy két alkalommal engedi ki a hangját. Jut eszembe, a zene sem az a tipikus filmzene – elsőre inkább szerzői albumnak, kísérletezésnek gondolom. Irina Björklund és Pauanne az egyszerűségre törekedtek komponálás közben (bár a csoport egyik fele Franciaországban, míg a trió Finnországban dolgozott), aminek eredménye ez a harmonikus, bensőséges album.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: See You in Death Valley, Sing Girl

2020-ban megjelent album (Nordic-Notes)

Weboldal: https://www.facebook.com/IrinaBjorklundofficial