Főkép

Az idei WOMEX előtt és alatt nagyon sok hallgatnivalót kaptam, amelyek egy részéről önálló cikket írok majd, de van pár, amelyekre időhiány miatt csak rövidített formában kerítek sort.

 

 

Lankum: The Livelong Day

 

Ezt a lemezt nagyjából március óta kerülgetem, bár ennek okát nem tudom megmondani – úgy vélem a tudatalattim ösztönös védekezési mechanizmusának köszönhető a késlekedés. Ehhez elég megnézni a „The Wild Rover” klipjét, amiben nem látunk mást, csak természeti környezetet – nyomasztó természeti környezetet. A táj önmagában szép: fák, mezők, domboldal, sziklák – és mindez él, amivel alapban nincs baj, csak amikor a sziklák nem csendben hemperegnek lefelé, a gravitációnak engedelmeskedve a domboldalon, hanem nyújtózkodnak, izegnek-mozognak, azt nyomasztónak érzem. A zene meg csak rájátszik erre, pedig egyébként egy közismert ír népdalról, vagy ha úgy tetszik, kocsmadalról beszélünk. Azonban a négy dublini muzsikus a megszokottnál sokkal komorabb verziót rögzített a stúdióban, ami mégis friss, fiatalos hatású.

 

A következő klipes dal, a „The Young People” sem egy féktelen örömködés, a szöveg, ha jól értettem, a fiatalok öngyilkosságáról szól. A céltalanságot jól visszaadja a látvány, nem csoda, ha 2019-ben elnyerte a legjobb Ír zenei videó díjat. A befejezést mégis kisebb katartikusság jellemzi; ezek szerint van bennük erő, ha úgy látják jónak. Bár ebben a számban nem ő viszi a prímet, nekem legjobban Radie Peat hangja tetszik, bámulatos orgánuma van.

 

Valaki azt mondta róluk, hogy olyanok, mint a Pogues, csak sokkal komorabb hangvétellel. Ezzel részben egyetértek, mert a komorság stimmel, viszont ezen a lemezen nincs Lankum-szerzemény, csak feldolgozott népdalok. A hangulat, a hangszerelés az abszolút kortárs, mintha egy rosszkedvű doom bandát hallanék akusztikus koncerten. Akik nem mellesleg maximalisták, és az elképzelt hangulat/hangzás érdekében egy kisebb hangszerboltot vonultatnak fel.

 

A lemezre álmodott darkos feelingből világítótoronyként emelkedik ki a „Bear Creek” hegedűbetétje (Cormac MacDiarmada), alátámasztva a Lankum definícióját harmadik korongjukról: „egyszerre kétségbeesetten nyomasztó és reményteli kombináció”. Persze ilyen alapon kiváló horrorfilm-zenének is mondhatnám, csak ugye a szövegek sokkal aktuálisabb és valóságosabb témákkal foglalkoznak. Mindenesetre ehhez a csodálatos, ködös-borongós őszi időjáráshoz tökéletesen illik ez a gazdagon hangszerelt, jobbára komor, helyenként túlvilági hangulatú muzsika.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Bear Creek, The Young People, The Wild Rover

2019-ben megjelent album (Rough Trade Records)

Weboldal: http://lankumdublin.com/

 

 

 

 

Asian Dub Foundation: Access Denied

 

Ez is egy olyan album, ami felett sokáig hezitáltam, hogy egyáltalán bekerüljön-e a rovatba vagy sem – ugyanis ez a zene azért többnyire nem világzene. Viszont vannak olyan részei, amelyek azok, és különben is, az idén már 27 éves az együttes, akik többször felléptek kis hazánkban, szóval bőven találtam érvet mellettük. Amúgy meg a világzenében most keletje van az elektronikus alapokra épített muzsikának, lásd Tuuletar vagy Meridian Brothers.

 

Az Asian Dub Foundation zenéje színtiszta káosz, ahol senki sem lehet biztos abban, hogy mi vár rá a következő nótában. Olyan lazán keverik a stílusokat, mint egy svájci a különféle nyelveket: dub, rap, punk rock, reggae, drum’n’bass, egy kis India – és biztosan kihagytam valamit.  Mindehhez tökéletes hangzás társul, minden szépen, arányosan szólal meg.

 

Az együttesre jellemző módon naprakész szövegekkel érkeztek, a globális felmelegedéstől kezdve a bevándorlókig minden szóba kerül. Engem, mondjuk, nem ezzel vettek le a lábamról, hanem az olyan azonnal ható dalokkal, mint a címadó nóta, ami részben reggae. Az instrumentális „Mindlock” alapját egy ipari hangzásúra kevert frame-dob biztosítja, de menet közben punk rock, jazz és dub passzírozza a földbe a hallgatót. A „Human 47” pedig a 47 Soul társulat közreműködésével készült, és gyakorlatilag egy partynóta, táncra, mozgásra késztet. Kedvencem még a „Realignment”, ez a visszafogott instrumentális dal, az elsőre tájidegen vonós és fúvós hangszerek miatt – de meglepő módon mégsem lóg ki az összképből, ezen a lemezen még ez a zenei meditáció is jól mutat.

 

Úgy gondolom, hogy karrierjük mostani szakaszában nem feltétlenül azzal lopják be magukat a rajongók szívébe, hogy újra feltalálják magukat, de egyedi stílusuk, amit a különféle zenék és kultúrák vegyítése és a politikai tiltakozás jellemez, még mindig nagyon hatásos muzsika.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Access Denied, Mindlock, Realignment

2020-ban megjelent album (X-Ray Production)

Weboldal: https://asiandubfoundation.com

 

 

 

 

Tootard: Migrant birds

 

Az együttes előző albumáról (Laissez Passer) írtam annak idején, és sajnálatos módon azóta sincs változás szülőföldjük politikai státuszát illetően, gyakorlatilag még mindig hontalanoknak  számítanak az ott született szírek, mert Izrael nem ismeri el őket állampolgároknak.

 

A zene azonban változott, a duó ezúttal a múlt század nyolcvanas éveibe vezet vissza bennünket, és arab (keleti) diszkó alkotja a repertoárt. Ez így elsőre nem sokat mond azoknak, akik később születtek, és ezért lemaradtak az euródiszkó fénykoráról és a kor meghatározó együtteseiről, előadóiról. Boney M., Dschinghis Khan, Giorgio Moroder, Donna Summer, Amanda Lear, Dalida, Cerrone – és még hosszasan sorolhatnám az akkori slágerlisták éllovasait. Azért azon meglepődtem, amikor az egyik számban (Open Sesame) a Kraftwerket (The Model) idéző szintetizátor szólalt meg.

 

Ez a zenei világ köszön vissza az idei Tootard korongról, amit természetesen, csúnya kifejezéssel élve, keletiesítettek, vagyis közel-keleti dallamok társulnak a diszkóritmusok és effektek mellé – mintha egy damaszkuszi klubban hallgatnánk a helyi DJ műsorát. Aki egzotikumot keresve(!) némi reggae lüktetést kever a muzsikához.

 

Mégis, hiába a táncterem vidámsága, egyes számokat vidámság helyett inkább melankólia jellemez (Ya Ghali), ami visszautal a környezet, az otthon problémájára (Trouble Watan). Mindezek dacára ez egy szerethető album, ami a Tootard új arcát mutatja meg. Kíváncsi vagyok, mivel rukkolnak elő legközelebb.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Open Sesame, Trouble Watan, Ya Ghali

2020-ban megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://www.tootard.com/