Főkép

A „Goldberg-variációk” talán a legismertebb zongorára írt gyakorló darab, amelynek Bach nemes egyszerűséggel a következő elnevezést adta: „Kétmanuálos csembalóra írt billentyűs gyakorlatok, amelyek egy áriából és szerteágazó variációkból állnak; szakértőknek, lelkük felfrissítésére, Johann Sebastian Bachtól.” A darab kedvenc kamaramuzsikusa, Johann Gottlieb Goldberg előadásait követően vált egyszerűen Goldberg-variációkká.

 

A zeneműértők szemében Bach ezen szerzeménye a barokk klaviatúrazenét megkoronázó kompozíció, amelynek számos értelmezése született már. Az egyik leghíresebb Glenn Gould egymással szinte szemben álló két verziója, a karrierjét elindító 1955-ös felvétel, amely poplemezekhez hasonló sikerét részben az ismétlések nélkül eljátszott variációk szédületes tempójának köszönheti. Az 1981-es változat már majd' negyedórával hosszabb, 38 helyett 51 perc.

 

A korhű csembalófeldolgozások, Gustav Leonhart 1978-as vagy Pierre Hantai 1992 és 2002-es lemezei, vagy éppen Schiff András megközelítése, aki a szerzői szándék minél hitelesebb interpretálására törekszik, engem nem hoztak annyira tűzbe, mint Ji-Yong Kim 2018-as felvétele, aki Gouldhoz hasonlóan egy Goldberg albummal indította el karrierjét.

 

Lang Lang ezzel szemben pályájának közepén csak több mint húsz évnyi tanulmányozás és tapasztalatgyűjtés után bátorkodott felvételen rögzíteni a saját variációit. Ugyan már tizenhét évesen fejből, lenyűgözően játssza, amikor a húszas éveinek közepén a historikus barokk zene mesterének a csembalóján előadja, Nicolaus Harnoncourt mutat neki néhány lehetséges változatot, és azt a tanácsot adja, hogy bár remek a technikája, „a zenének nagyobb magányra van szüksége, meg kell, hogy találd a nyugalmat önmagadban [Lang].” És ahogyan Lang Lang meséli, „[Harnoncourt] Bach zenéjének teljesen új dimenzióira és megközelítésmódjaira nyitotta fel a szemem. Ez egy olyan muzsika, amit [valóban] tökéletes benső békességben kell tanulmányozni.” 

 

Ahogyan a darab analízise, úgy a játékideje is rendkívül elnyúlik, és csak két korongra fér fel az összesen 91 perc 34 másodpercnyi értelmezés. Ez az ismereteim szerint rekordhosszúságú interpretáció rendkívül eredetien és részletgazdagon gondolja újra a kompozíció teljes szerkezetét és minden egyes elemét. Nincsen két egyformán hangzó ismétlés, Lang Lang a legkisebb melodikus egységeket is másként díszíti, és a barokk ornamentika teljes pompájában hallatja Bach művét. Leginkább a londoni Szent Pál-székesegyház jut eszünkbe, ami ugyan eredetileg gótikus stílusban épült, de az 1666-os nagy londoni tűzvész epicentrumához közel lévén porig égett, hogy Wren 1675 és 1710 között barokk stílusban építse újjá. Ha Gould értelmezése még a Goldberg-variációk gótikája, akkor Lang már maga a barokk. A zene egyes terei organikusan és átláthatóan nyílnak egymásba, mint a Szent Pál külső és benső struktúrái, és annyira bőségesen csordulnak túl önmagukon, hogy az egyházi pompa csak úgy árad felénk minden hallgatáskor.

 

A részleteiben átgondolt hangsúly és tempóválasztások szinte egy új darabot tárnak a hallgató elé. Ismeretlennek ható, a zene még bensőbb tereire enged Lang rálátást azáltal, ahogyan megérkezik egy hangra, lezár vagy elkezd egy újabb melódiát. Lang ezáltal Bach ujjgyakorlatait mint a barokk szakrális szimbólumát láttatja. Mindebben talán jelentős szerepet játszott arnstadti útja, hogy kipróbálhassa azt a barokk orgonát amin Bach maga is játszott, és a hangjait úgy hallja, ahogyan Bach maga is érzékelhette. „Hihetetlen örömöt adott, hogy hallhattam annak a hangszernek a hangját és megérthettem, hogy milyen módon kell rajta játszani. Szinte éreztem a barokk muzsika ritmusát és pulzusát. Ennek a tapasztalatnak a szélesebb kontextusában le tudtam szűkíteni a saját interpretációmat."

 

Bár nekem úgy tűnik, mintha Lang értelmezését inkább kibővítette volna ez az élmény, az biztos, hogy a saját benyomásait a hallgató még tovább szélesítheti, ha ennek a dupla albumnak rögtön a deluxe változatát vásárolja meg, amelyen helyet kap – még további két korongon – egy lipcsei koncertelőadás is.

 

Előadó:

 

Lang Lang – zongora

 

Elhangzó szerzemény:

 

Johann Sebastian Bach – Goldberg-variációk, BWV 988