Ann Swanson: A jóga tudománya

A szerző saját bevallása szerint azt a könyvet írta meg, amit ő szeretett volna olvasni, amikor jógázni kezdett. Nyilván mindenkinek más igényei vannak, de én kezdő jógázóként, aki évek óta autodidakta módon bele-belekóstolok a jóga különböző formáiba, roppant hálás vagyok Ann Swansonnak ezért az alkotásért, ami kellően informatív, és az én ízlésemnek is épp megfelelőn tudományos (vagyis eléggé).

Ann Swansontól egy NASA-kutató lányaként nem áll messze az analitikus gondolkodás, és az emberiség történelmét olyan sok ponton előrelendítő „miért?” szó kérdezgetése. A miértek és a tények iránt való érdeklődés mellett kreativitásért sem kellett a szomszédba mennie, s középiskola után egy művészeti főiskolán folytatta tanulmányait. Később Kínába utazott megnézni a pandákat, és itt kezdett tai chit és chi kungot, valamint jógát tanulni. Jógatanári tanulmányait Indiában fejezte be, majd visszatért az Egyesült Államokba, és a Marylandi Egyetemen elvégzett egy jógaterapeuta mesterképzést. A jóga tudománya című művében tíz év kutatásait és tapasztalatait összegzi.

A könyv három nagyobb egységre bontható. A bevezetőben gyors áttekintést kapunk az emberi test anatómiájáról. A legtöbb jógával foglalkozó írással ellentétben Swanson nemcsak az izom- és csontrendszerre fókuszál, hanem a többi szervrendszert is bemutatja. Egyik központi alapvetése, melyet több ponton is igyekszik alátámasztani, hogy a jóga rendszeres gyakorlása képes átformálni az elmét, valamint az agy és a test közti kapcsolatot, így a könyv során külön hangsúlyt fektet a jóga idegrendszerre gyakorolt hatásának bemutatására. De nem marad ki a többi szervrendszer sem, s ez a negyvenoldalas anatómiai gyorstalpaló kiválóan megalapozza a további részeket.

A második nagyobb rész harminc ászana részletes bemutatását tartalmazza. Ez a könyv legnagyobb egysége, és négy fejezetre van bontva: külön tárgyalja az ülő, álló és talajon végzett ászanákat, valamint a fordított testhelyzeteket. Az én szememben jó nagy plusz pont, hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt a kihívást jelentő, „menő” pózok és a kezdők számára is elérhető, de kevésbé jól kinéző alapászanák között. Úgy gondolom, hogy ebből a kötetből bárki tanulhat, aki érdeklődik a jóga iránt.

Az ászanák bemutatása egy rövid leírással kezdődik, amiből kiderül, hogy milyen jótékony hatása van az adott póznak. Ezt követően egy sor ábrán tanulmányozhatjuk a helyes testtartást (több oldalról is), illetve hogy mely izmok működnek és melyek nyúlnak az adott póz gyakorlása közben. Az ábrákhoz tartozó leírások egyrészt kiegészítik a vizuális információt az érintett izmok és ízületek nevesítésével, illetve részletes leírást adnak az adott póz helyes kivitelezéséről.

A harmadik, befejező részben pedig a szerző olyan kérdésekre ad választ, melyek gyakran felmerülnek, ha szóba kerül a jóga és a jóga gyakorlása. Szó esik arról, hogy ha valakinek fáj a háta, tényleg nem szabad-e jógáznia, hogy mi a helyzet a gyerekjógával, hogy működik a meditáció, vagy hogy mit tesz a jógázás az aggyal.

A jóga tudománya összességében egy igényesen összeállított, gyönyörűen illusztrált könyv, amit jó szívvel tudok ajánlani mindenkinek, aki gyakorolja a jógát, vagy akár elméleti szinten érdeklődik a működése iránt. Az egész művet átitatja a szerző lelkesedése és abba vetett mély hite, hogy a jógázás kortól, nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül valamennyiünk jóllétét képes pozitívan befolyásolni; hogy a jóga gyakorlása valóban képes átformálni az önmagunkkal való kapcsolatunkat, és ezen keresztül a világlátásunkat is. Mindezt összerakva a rengeteg gyakorlati tanáccsal és az igényes szerkesztéssel egy remek, inspiráló kézikönyv lett a végeredmény, ami nálam biztos nem fog porosodni a polcon.