Főkép

A jelek szerint Dél-Koreában is jól csinálnak valamit, mert rendre feltűnnek a különféle világzenei listákon az onnan származó együttesek. Ez vagy valamiféle központi támogatás eredménye, vagy pusztán olyan minőségi produkciók születnek arrafelé, amelyek legyűrve a távolságot és a nyelvi korlátokat, képesek megérinteni a „nyugati” hallgatókat.

 

A beszédes nevű Coreyah formáció – ugye mindenki azonnal kitalálja szülőhazájukat – elképzelése az volt tíz évvel ezelőtt, amikor megalakultak, hogy a koreai népzenét ötvözik pszichedeliával és pár nyugati zenei stílussal. A végeredmény egyszerre ismerős és ismeretlen, idéz színházat, art-folkot és révülést. Második vagy harmadik nekifutáskor gondoltam első ízben arra, hogy ha a puszta zenehallgatás ilyen élményt okoz, akkor vajon milyen lehet mindezt élőben, a tradicionális hangszereken játszó zenészek látványával kiegészítve átélni. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus, szóval valaki igazán elhozhatná őket egy koncertre.

 

Az idén megjelent negyedik lemezük jól felépített; rögtön az első kompozíció, a maga majd tizenkét percével megadja az alaphangulatot, és jelzi, mire számíthatunk. Ko Jaehyeon gitárja és Ham Boyoung éneke már önmagában képes lenne mindenkit kiszakítani a hétköznapokból, hogy egy különleges helyre repítse. Ebben a számban kimért visszafogottság keveredik némi elszállós hangulattal, amit csak felerősítenek az autentikus népi hangszerek. Egyszerre epikus és földhözragadt muzsika ez, amellyel finoman adagolva közelítjük meg a csúcspontokat, hogy utána hol a semmibe zuhanjunk (How Far You've Come), hol dacosan-büszkén vágjuk a világ képébe véleményünket (Till the Dawn) – mindkét szám koncertvideója a cikk végén található.

 

Engem legjobban Ham Boyoung éneke ragadott magával: bámulatos, mennyi érzelmet képes belesűríteni a hangjába, miközben arról is meg vagyok győződve, hogy nagyon sokféle hagyományos koreai énekstílust alkalmaz – és módosít a saját kedve szerint. Aztán az is nagyon tetszett, ahogyan a rockot és a népzenét keverik egymással (When the Sun Rises), de persze az sem utolsó, amikor a Beach Boys féle surfrockot társítják a hagyományos dolgokkal (Big Things). Képesek arra, hogy káoszt teremtsenek (Escape), amikor mind a hat tag megy a maga feje után, és ebből az állapotból azonnal átváltsanak egy rendezett, „hagyományos” kompozícióra.

 

Az idén tízéves együttes Clap&Applause című lemeze igazi gyöngyszem, izgalmas énekkel, egyedi, rockot és népi dallamokat ötvöző zenével, már-már színházi előadást idéző hangulattal és számos kiszámíthatatlan fordulattal.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Till the Dawn, Baksusori, When the Sun Rises

2020-ban megjelent album (Plankton Music)

Weboldal: https://www.facebook.com/coreyahband/

 

 

A zenekar tagjai:

Ham Boyoung – ének

Kim Dong Kun – daegeum, sogeum, tungso

Kim Cho Rong – ütőhangszerek, chulhyungeum

Kyungyi – ütőhangszerek

Ko Jaehyeon – gitár

Na Sunjin – geomung

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Baksusori 11:33
  2. How Far You've Come 04:44
  3. Till the Dawn 04:13
  4. When the Sun Rises 04:39
  5. Big Things 04:37
  6. Escape 03:46
  7. Coreyah (Feat. Samuel Seo) - Yellow Flower (Feat. Samuel Seo) 03:41
  8. Bygone Days 04:08
  9. Good Dreams 06:21