Zenék a nagyvilágból – Oumou Sangaré: Acoustic – világzenéről szubjektíven 244/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 08. 30.
Pár év kihagyás után 2017-ben jelent meg Oumou Sangaré soron következő nagylemeze, a Mogoya. Aztán egy évvel később kijött ennek a remixelt verziója, ami még táncolhatóbbá alakította a zenét, most pedig – két számot leszámítva – az akusztikus változatnak örülhetnek a rajongók. Elsőre nem nagyon értettem ennek miértjét, sokkal jobban örültem volna egy új anyagnak. Aztán az jutott eszembe, hogy ilyenkor rendszerint a hangszerelést, és úgy általában az éneket is újratervezik, valamint egy igazán jó énekesnőnek ez egyfajta jutalomjáték. Kivételes alkalom, amikor megmutathatja, mire képes valójában, mindenféle elektronikus segédlet nélkül.
Mindössze két napig voltak a stúdióban, ami jelzi, mennyire spontán, természetes volt ez a fajta megközelítés az énekesnő számára. Egy interjúban azt mondta, hogy a stúdióban eltöltött idő felidézte a gyerekkorát, amikor az utcán énekelt, vagy amikor az édesanyjával esküvőkön és keresztelőkön léptek fel. Van két szám, amelyeket jóval a Mogoya előtt már játszottak a koncerteken. A „Diaraby Nene” és a „Saa Magni” azért került fel az albumra, mert úgy gondolták, ideje felfrissíteni ezeket a régi, klasszikusnak tekinthető dalokat.
Nekem azért lett kedvencem az Acoustic, mert a maga teljességében mutatja be Oumou Sangarét, az énekesnőt. A mézédes hangját, ami hol energikus, hol visszafogott, de beragyogja az egész lemezt. Gyengéd és megnyugtató, ha arra van szükség, de mindezeken túl megvan benne az erő, a fájdalom és a vágyakozás. Mindegyik szerzeményben átjönnek az érzelmek, ebből a szempontból különösen az utolsó tételre (Mogoya) hívom fel a figyelmet, mert ebben tényleg minden benne van, ami rá jellemző. Úgy sejtem, sokat segít az átélésben, hogy olyan szövegekről beszélhetünk, amelyek többnyire politikusak vagy kifejezetten tabutémákról szólnak, miközben jut idő a szeretetre és a hamis férfiakra is.
Az ének ilyen fokú kiemeléséhez profi kísérőkre van szükség, akik nem tolakodnak az előtérbe, bőven hagynak helyet az énekesnőnek, viszont ahol kell, alájátszanak és a hangokkal támogatják. A két háttérénekes pedig hozza a fekete kontinensre jellemző hívás-válasz formulát. Érdekes például, ahogyan a „Diaraby Nene” című számban a zene követi a hangulat változását. A lényeg azonban – és ezt nem győzőm eleget hangsúlyozni – az, hogy mennyire felszabadult, mennyire otthonosan érzi magát ebben a közegben Oumou Sangaré.
Meghallgatásra ajánlott számok: Mogoya, Diaraby Nene, Minata Waraba
2020-ban megjelent album (Nø Førmat!)
Weboldal: https://www.facebook.com/oumousangareofficiel/
A zenekar tagjai:
Oumou Sangaré – ének
Közreműködők:
Emma Lamadji – ének
Kandy Guira – ének
Benogo – kamele ngoni
Guimba Kouyaté – gitár
Vincent Taurelle – billentyűs hangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Kamelemba
- Fadjamou
- Diaraby Nene
- Minata Waraba
- Saa Magni
- Bena Bena
- KounKoun
- Djoukourou
- Yere Faga
- Mali Niale
- Mogoya