Zenék a nagyvilágból – Edikanfo: The Pace Setters – világzenéről szubjektíven 241/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 08. 07.
Ennek a lemeznek a története talán még izgalmasabb, mint a rajta található zene. Kezdem azzal, hogy eredetileg 1981-ben jelent meg Ghánában, és Brian Eno részvételének köszönhetően nemcsak odahaza, hanem világszerte megismerték az együttes nevét – ez volt Edikanfo bemutatkozó lemeze. Minden adott volt egy sikeres pályafutáshoz, ám közbeszólt a politika egy államcsíny képében, aminek egyenes következményeként bevezették a kijárási tilalmat. Mondanom sem kell, ez legalább annyira megpecsételte az éjszaki szórakozóhelyek és az ott fellépő muzsikusok sorsát, mint amennyire a járványhoz kapcsolódó megszorítások hazavágták az idegenforgalomból élőkét.
A társulat szétszóródott a világban – azóta páran elhunytak az eredeti felállásból –, és tagjai felhagytak a zenéléssel – egészen mostanáig. Kezdő lépésként újra kiadták a bemutatkozó albumot, és ősszel, ha a járványhelyzet is úgy akarja, talán turnéra indulnak.
Szerintem már alapban az kérdés, hogy negyven év távlatából mit adhat a hallgatónak a The Pace Setters. Ez azért elég sok idő, közben felívelt és leáldozott a diszkónak, a metal sosem látott sokszínűségben pompázik, és akkor még nem említettem az időközben létrejött stílusokat. A világzenében is lezajlott egy generációváltás, és úgy gondolom a hallgatóság is sokat változott 1981 óta.
Viszont a ghánai highlife zenei stílus népszerűsége mintha újra emelkedőben lenne, legalábbis megjelent pár ilyen album, régi és új egyaránt (például Pat Thomas). Mondjuk, aki élőben látott már ilyen koncertet, az biztosan megszerette a jazzes fúvósok és az elektromos gitárok által vezetett, az afrikai ritmusokra (dob és ütőhangszerek) épülő muzsikát, amit időnként kiegészítenek billentyűs hangszerekkel. Szóval alapban tánczenéről beszélünk, az egész estét kitöltő fajtából.
Mindez megtalálható az Edikanfo bemutatkozó lemezén. Kezdve a funkos elemeket is felmutató diszkóslágerrel („Nka Bom” – klip a cikk végén), vagy ott a trükkös ritmusra épülő „Something Lefeh-O”, aminek a szövege egyszerű, viszont biztos vagyok benne, hogy este tíz után féktelen tombolásra késztet mindenkit a táncparketten. Kedvencem a „Gbenta” a ritmusszekció miatt, valamint a lassan beinduló „Moonlight Africa”, mert érzésem szerint itt találták el legjobban a hangszerek közötti arányokat, és érdekes benne a vokális rész.
Úgy vélem, dacára az eltelt majd' negyven évnek, ezek a muzsikusok biztosan elvarázsolják a nézőket a nyári koncertek alkalmával – sajnos hozzánk nem jutnak el.
Meghallgatásra ajánlott számok: Nka Bom, Something Lefeh-O, Moonlight Africa
2020-ban megjelent album (Glitterbeat)
Weboldal: https://www.facebook.com/Edikanfoband
A zenekar tagjai:
Gilbert Amartey Amar - basszusgitár
Osei Tutu - trombita
Paa Akrashie - szaxofon
Ismael Odai – billentyűs
George Williams – dob, ének
Albert Williams – ütőhangszerek
Kwesi Okran – ütőhangszerek (meghalt)
William Quist – dob, ütőhangszerek (meghalt)
Faisal Helwani – menedzser (meghalt)
A lemezen elhangzó számok listája:
- Nka Bom
- Something Lefeh-O
- Gbenta
- Blinking Eyes
- Moonlight Africa
- Daa Daa Edikanfo