Főkép

Szeretem Agatha Christie saját neve alatt megjelent könyveit, legyen szó regényekről vagy novellákról. A tekintélyes életműnek természetesen vannak kiemelkedő és kevésbé emlékezetes pillanatai, de köszönhetően pár magyar kiadónak, ma már az összes AC kötet elérhető anyanyelvünkön.

 

Éppen ezért ért meglepetésként, amikor felfedeztem ezt a vastag kötetet a Helikon kínálatában, mert nem emlékeztem ilyen című kiadványra az utóbbi két-három évtizedből. Miközben végigfutottam a tartalomjegyzéket, számos ismerős címet láttam, amelyeket már olvastam különféle novelláskötetekben (például a „Geryon Gulyája” szerepelt a Hercules munkái gyűjteményben). Ez alól egyedül a „The Wife of Kenite”, akarom mondani a „A kéneus felesége” rövidke jelent kivételt, de mentségemre szolgáljon, hogy az általam AC bibliaként forgatott Hadnagy Róbert és Molnár Gabriella által szerkesztett krimikalauz első és második kiadásában sem találtam utalást rá. Erre részben magyarázat, hogy az eredetileg újságban, 1922-ben megjelent írás korábban nem szerepelt egyetlen válogatásban sem, és mivel korai darabról van szó, érthető, ha teljesen eltér a későbbi művektől. De úgy tűnik, angolszász nyelvterületen is elfeledkeztek róla – egészen a tavalyi évig.

 

Ha rosszmájú lennék, akkor azt mondanám, hogy AC van annyira népszerű, és a rajongói vannak annyira fanatikusak, hogy mindent megvesznek, amit kiadnak tőle. Most ugyebár az volt a koncepció, hogy összegyűjtötték a misztikus és fantasztikus írásokat, de ugyanilyen logikával tetszés szerinti kötet összeállítható lenne. Meggyilkolt idős hölgyek, nagyvárosi bűntények, vidéki halottak, nyomozás rendőrség nélkül – mondom, a rendezőelv tekintetében végtelen a variációs lehetőség.

 

Amiért azonban a mostani megjelenést mégsem pénzlehúzásként élem meg, az nem más, mint az írónő zsenije, ami még az esetlegesen gyengébb sztorikat is magával ragadóan adja elő, és amiért bármikor érdemes kézbe venni Agatha Christie könyveit. Egyszerűen bámulatosak a rövid tőmondatai, a jelzésértékűen felvázolt helyszínek, a sietősen bemutatott szereplők, no és persze a párbeszédek. Ez utóbbiakról egy pillanatig sem állítom, hogy felérnek Wodehouse remekeivel, de olvasás közben egyszer sem jutott eszembe megkérdőjelezni életszerűségüket. Közben meg ne feledjük, a novellák egy részére lassan kitehető a száz éve született matrica, és egyáltalán nem tűnnek elavultnak, ódivatúnak. AC legnagyobb fegyverténye a szememben nem a körmönfontan felépített gyilkossági ügyek sokasága, hanem az, ahogyan az időtlenséget kezeli írás közben. Mintha ezek a kiragadott pillanatok téren és időn kívülre kerülnének, és így ennek köszönhetően nincs szükség sem az angol társadalom, sem az akkori politikai helyzet ismeretére.

 

Mégis, az olvasó tudja miről van szó: gyarló emberek kisebb-nagyobb bűneiről, megfigyelhetjük a büntetés elkerülése érdekében tett lépéseiket, és a többnyire óhatatlan bukásukat – vagy miként az a mostani gyűjteményben is történik, pusztán a természetfeletti erők, jelenségek felbukkanását a hétköznapi életben. Azt ne firtassuk, hogy ezek valós esetek vagy emberi cselekvés áll a háttérben, mert tulajdonképpen mindez lényegtelen, ennél sokkal fontosabb a szöveg sorai között megbúvó hangulat.

 

Kéretlen jó tanácsként azt javaslom mindenkinek, hogy naponta csak egy-két novellát olvasson el – ha lehet ősszel, amikor a természet az elmúlás jeleivel emlékeztet minden élőt az örök körforgásra, vagy ha addig nem akar várni, akkor borongós, felhős időben. Odakint kopog az eső, a takaró alatt jó meleg van, és ebben a közegben tényleg közel kerülhetünk Agatha Christie írásainak hangulatához. Akárcsak egy jól nevelt búcsúban, itt is van minden, mi szemnek tetszetős: természetfeletti, horror, gyilkosság és még pár egyéb, amelyekben fontos szerepet kap az emberi elmével megmagyarázhatatlan.

 

Amit talán nem kéne alapban elutasítanunk, elvégre Poirot sem tagadja ezek létét:

„Én is hiszek a babona hatalmában, mely a világban valaha ismert egyik leghatalmasabb erő.”

 

A szerző életrajza

 

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz

Agatha Christie képregények

Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november