Zenék a nagyvilágból – The Henry Girls / Yukihiro Atsumi / Fra Fra – világzenéről szubjektíven 228/2.

Zenék a nagyvilágból – The Henry Girls / Yukihiro Atsumi / Fra Fra – világzenéről szubjektíven 228/2.

 

Az utóbbi hetekben a víruszárlat ellenére viszonylag sok világzenei lemezt kaptam, és ezért úgy gondoltam, hogy visszatérek a korábbi formátumhoz, és egy cikkben három lemezről ejtek szót. Így talán utolérem magam, ami azért is célszerű, mert sorra jönnek ki a jobbnál jobb lemezek.

 

The Henry Girls: Shout Sister Shout: A Musical Tribute to The Boswell Sisters Performed Live By The Henry Girls

 

Nem emlékszem mikor láttam utoljára ilyen hosszú lemezcímet, miként az sem rémlik, mikor hallgattam utoljára olyan muzsikát, amelyik a múlt század húszas éveinek jazz zenéjéhez kapcsolódik. Azt ellenben gondolkodás nélkül megmondom, hogy még sosem hallottam a címben említett lányokról. A három Boswell nővérről annyit érdemes tudni, hogy az 1920-as illetve ’30-as években voltak népszerűek az Államokban. Klasszikus zenét tanultak, majd a jazz felé fordult az érdeklődésük, és jelentőségüket az adja a kritikusok szerint, hogy sokat tettek a jazz népszerűsítéséért, elfogadtatásáért.

 

Ez a lemez azonban nem százéves felvételeket tartalmaz, hanem Karen, Lorna és Joleen McLaughlin, vagyis a Henry lányok nevű trió egy cirkuszsátorban adott 2019-es tisztelgő koncertjét. Tizenhat szám erejéig visszautazunk az időben, hogy dixieland, blues, gospel, bluegrass, soul, ragtime és persze sok jazz muzsikát élvezzünk. A hátteret biztosító hét zenész és persze a három ír hölgy sikerrel hajtja végre az időutazást, jól hallhatóan otthonosan érzik magukat ebben a közegben. Mondjuk az sem utolsó szempont, hogy a dalok többségét a kor neves komponistái írták, mint például Duke Ellington, Harry Warren vagy Artie Shaw.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Mood Indigo, Down on the Delta, St. Luis Blues

2020-ban megjelent album (Beste! Unterhaltung)

Weboldal: http://www.thehenrygirls.com/

 

 

 

Yukihiro Atsumi: Kachofugetsu (Hogaku2.0)

 

Egyáltalán nem sejtettem, hogy pár héttel az utolsó The Syamisenist korong után újra japán előadó szerepel a rovatban, de Yukihiro Atsumi muzsikája van annyira különleges, hogy itt a helye. A történet 2016-ban kezdődik, amikor Yukihiro Atsumi a fővárosból Kiotóba költözött, és nekilátott, hogy kipróbáljon egy újítást, jelesül modernizált tradicionális japán zenét alkosson. Ilyet persze csináltak már mások – például a WagakkiBand –, és azok sem bizonyultak rossznak. Ami újdonságot jelent a korábbiakhoz képest, hogy Yukihiro Atsumi tényleg messzire nyúlt vissza az időben, és mindezt kiegészítette az akusztikus gitárjával.

 

A végeredmény különleges lett, mert ahogyan a samiszent kíséri a gitár, az valóban egyedi, miként az sem megszokott, hogy a sakuhacsi vagy a koto együtt prezentálja vele a többszáz éves dallamokat. A még nagyobb kontraszt érdekében elszórva a régiségek között meglapul pár saját szerzemény, melyek egyáltalán nem lógnak ki a sorból. Kis túlzással aki végighallgatja az albumot, az megfigyelheti, miként fejlődött, formálódott évszázadok alatt a japán zene.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Chidori, Kachofugetsu

2020-ban megjelent album (Nippon Note)

Weboldal: https://atsumiyukihiro.net/

 

 

 

Fra Fra: Funeral Songs

 

Az emberiség nagyobbik része véleményem szerint nem tud mit kezdeni az elmúlással, a halállal. Ezért aztán az idők során különféle fájdalomenyhítő megoldások jöttek létre, kezdve a vallással, folytatva a rokonság, a szűkebb közösség támogatásával, és a végletes érzelmek enyhítésére alkalmas zenével, legyen az halottsirató asszonykórus vagy New Orleans-i temetési együttes (rézfúvósokkal, dobokkal). A Fra Fra egy nyugat-afrikai törzs, akik Ghána északi és Burkina Faso déli részén élnek. Ezen a területen szintén kialakult egy különleges temetési zene, amit a Glitterbeat kiadó az ilyen autentikus muzsikák számára fenntartott Hidden Musics sorozatában jeletetett meg. A felvételeket Ian Brennan készítette a helyszínen, élőben, a törzsről elnevezett együttes közreműködésével.

 

Miként azt az album címe is jelzi, ezek a számok temetéshez, gyászhoz kapcsolódnak, és egy egészen más kultúrkört képviselnek. Nem csupán az olyan egzotikus hangszerekre gondolok, mint a kéthúros kologo gitár/lant vagy a különféle csörgők, hanem magára a zenére. Ez tényleg annyira idegen a magyartól, amennyire csak lehet. Ráadásul az énekben és a hangulatban nem csak szomorúság dominál, hanem drámaiság, illetve könyörgés is van benne. Mondjuk már a számcímek is sokatmondóak: „You Can’t Escape Death”, „We Must Grieve Together”, de főként a „Naked (You Enter and Leave This World With Nothing)” tűnik lényegre törőnek. Minimalizmus, letisztult ének és őszinteség jellemzi a lemezt – bár csupán egy rövid részt kapunk a napokig tartó temetési ünnep hanganyagából, de ennyi is elegendő az afrikai zene és a blues kapcsolatának megállapítására. No és persze ismét bebizonyosodik, hogy mindenki másként gyászol.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: az egész lemez, egyben

2020-ban megjelent album (Glitterbeat)

Weboldal: https://fra-fra.bandcamp.com/album/funeral-songs