Zenék a nagyvilágból – iLe: Almadura – világzenéről szubjektíven 226/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 05. 03.
Már nem emlékszem pontosan, hol bukkantam rá a Puerto Ricó-i Ileana Mercedes Cabra Joglar, művésznevén iLe tavalyi lemezére. Arra viszont igen, hogy azonnal úgy éreztem, ő legalább annyira karakteres énekesnő, mint a mexikói Lila Down. Így aztán egy pillanatig sem volt kérdés, muszáj lesz beválogatnom a rovatba, még akkor is, ha határesetnek tekinthető, mert nem mondható egyértelműen világzenének. Sokkal inkább a latin pop jegyeit felmutató produkciónak.
De ez igazából nem számított, mert azonmód beleszerettem a hangjába, az őserejű ritmusokba. Ez már a második albuma, és ennek sem jósolok kisebb sikert, mint amit az előzővel elért (iLevitable) – azzal ugyanis Grammy-díjat nyert. Pályafutása kezdetén még a Calle 13 nevű együttesben énekelt (akkor még P13 néven), és csak 2015-ben döntött a szólókarrier mellett. Szerintem ez kifejezetten jó lépés volt, mert csak így kerülhetett sor az Almadura kiadására. Ez egy csodálatos lemez, folyamatosan változó hangulatokkal.
Apropó hangulat. Míg a bemutatkozó korongot főként a romantikus hangvétel uralta, ez mára megváltozott, köszönhetően a 2017-es Maria hurrikánnak, ami alapos pusztítást okozott a szigeten. Mivel az USA kormánya közömbösnek bizonyult a gazdasági károk enyhítésével kapcsolatban (a sziget 84 napig áram, 64 napig ivóvízellátás és 41 napig mobillefedettség nélkül maradt), és a helyi vezetés sem állt a helyzet magaslatán, érthető az emberek indulatossága.
„Számomra nagyon fontos, hogy a saját gyökereim alapján tanuljak tovább” – mondta egy interjúban. „De amikor valamit létrehoztam, nem szeretném megismételni azt, ami már létezik, valamit, ami már megtörtént. Szeretném magam kihívni.”
A kihívást érzésem szerint elsődlegesen a ritmusszekcióban sikerült megvalósítani. Ennyire dinamikus, a különféle ütőhangszerekre épülő muzsikát már régen hallottam. Az egy dolog, hogy nyilvánvalóan visszanyúltak az afro-karibi és a latin-amerikai ritmusokhoz, azonban ezeket azonnal módosították, modernizálták. Ez legjobban a „Curandera” című számban érhető tetten, amiben csak ének és dobok hallhatóak. A ritmus pedig őrült kavalkád, van benne cumbia, joruba – és még legalább két-három egyéb, amiket fel sem ismertem. Gyors, intenzív, táncra, mozgásra csábít. Legalább ennyire érdekes az utolsó kompozíció (De Luna), ami hagyományos rumbának tekinthető, csak éppen részleteiben eltér attól.
Az Almadura másik különlegessége Eddie Palmieri vendégjátéka. A neves jazz és salsa zongorista a „Déjame Decirte” kompozícióban a ritmusok mellett a dallamot helyezi előtérbe, és ettől a korábbiaktól egészen eltérő karaktert kapunk. Szívesen hallgattam volna még a játékát.
Ezt a lemezt nem érdemes csak egyetlen alkalommal meghallgatni, mert annál sokkal több van benne, és ezekkel a ritmusokkal, ilyen intenzitással nagyon ritkán találkozik a hallgató. Aki szereti a zenés videókat, azt sem éri csalódás, mert készítettek pár érdekes videót a számokhoz, mint például a családon belüli erőszakról szóló „Temes”, vagy a megtörtént esemény ihlette „Odio”. Már csak az hiányzik, hogy egyszer koncerten is megnézhessem Ileana Mercedes Cabra Joglart, vagyis iLe-t.
Meghallgatásra ajánlott számok: Curandera, Odio, Déjame Decirte, Temes
2019-ben megjelent album (Sony Music Latin)
Weboldal: https://ilevitable.com/
A zenekar tagjai:
iLe – ének
Közreműködők:
Trooko (Jeff Penalva)
Bayoán Ríos
Edgar Abraham Marrero
Eddie Palmieri – zongora
A lemezen elhangzó számok listája:
- Contra Todo
- Invencible
- Temes
- Sin Masticar
- Odio
- Curandera
- Mi Novia (Interludio de Eddie Palmieri)
- Déjame Decirte (feat. Eddie Palmieri)
- Tu Rumba
- Ñe Ñe Ñé
- Desde Aquí
- De Luna