Carlos Ruiz Zafón: A Köd Hercege

Carlos Ruiz Zafón minden idők egyik legsikeresebb spanyol írója. A Szél árnyéka című regénye és folytatásai milliók kedvencei. Ám ő sem úgy kezdte a pályáját, hogy az első regénye nyomban világsiker lett. Mielőtt megírta azt a valóban lebilincselő könyvet, több próbálkozása is volt – és A Köd Hercege, első úgymond ifjúsági regénye nyomban nyert is egy díjat. Ám, ahogy az író előszavában megjegyzi, sok időbe telt, mire méltó kiadásban is megjelenhetett. Ez a magyar fordításra is igaz, de megérte várni rá, ritka szép kiadvány lett.

És elolvasni is érdemes, s nem is csak az ifjúságnak. Nem meglepő módon a történet sok mindent előrevetít, amit aztán Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozatban jobban kibontott Zafón. Így aztán a kalandos gótikus irodalom híveinek is merem ajánlani ezt a kötetet.

A történet, a baljós utalások ellenére is, úgy indul, mint megannyi felnőttéválás-sztori: egy 13 éves fiú, Max a főszereplő, és Zafón hamar világossá teszi, hogy ez lesz az ő utolsó igazi gyermeki nyara. Na de: nyár, óceán, ódon ház, világítótorony – ki ne töltené szívesen az idejét ilyen körülmények között? Különösen, hogy Max és családja a háború elől költözik az Atlanti-óceán partján álló kisvárosba – 1943 nyarán… Ám a háború fenyegető árnyéka helyett valami egészen más sötétséggel kell szembenéznie a Carver családnak, és nem árulok el titkot, ha azt mondom: a címbéli figura lesz az. Bár a gyerek- és felnőttszereplők is jobbak, mint megannyi ponyvaregényben, ám a főgonosz az, ahol Zafón tehetsége igazán megvillan. Még akkor is, ha összességében nem hibátlan a regény.

Ám a lassú indulás után villámcsapásszerű események sorozatával felkorbácsolt cselekmény magával ragadja az olvasót, aki korántsem lehet biztos benne, mi éri a szereplőket a következő oldalon – a végkifejletről nem is szólva. Zafón a nagyregényeiben sem bánt kesztyűs kézzel a hőseivel, s ez korai műveire is áll…

Ahogy látom, a trilógiává bővített regény két folytatása más helyen, más szereplőkkel játszódik majd. Kíváncsi vagyok, látjuk-e még Caínt, de arra is, hogy mikor kaphatjuk kézbe a két további kötetet. Nagyon szurkolok az Európának, s persze az egész magyar könyvkiadásnak…