Joe Hill – Gabriel Rodríguez: Locke & Key luxuskiadás – Kulcs a zárját 3. / Brian K. Vaughan – Pia Guerra: Y, az utolsó férfi 4.

Joe Hill – Gabriel Rodríguez: Locke & Key luxuskiadás – Kulcs a zárját 3.

A Netflixen már beindult a Locke & Key tévésorozat, s úgy hírlik, vannak különbségek a képregényes verzióhoz képest (megesett valaha olyan, hogy Hollywood hű volt ahhoz, amit az eredeti történetet alkotó alkotó megírt?!), de nem csak ezért érdemes kézbe venni a három, valóban luxus kiadású kötetet.

Joe Hill remek történetszövése és emlékezetes szereplői, valamint Gabriel Rodríguez már-már cuki, mégsem finomkodó rajzstílusa ebben a formában adják a legtöbbet. Már csak azért is, mert sok olyan kép, panel van, amit érdemes alaposan áttanulmányozni apró részletekért, utalásokért. De a gyakran előforduló filmszerű látószögek is izgalmasak.

A harmadik kötet a befejezésé, egy elnyújtott, de sok visszaemlékezést is hozó, tehát sok mindenre fényt derítő, magyarázatot adó végjáték. Hill úgy szabadjára ereszti a fantáziáját, hogy azért biztos kapott pár dicsérő ölelést és puszit a kedves apukájától (aki nem más, mint Stephen King, ha ezt bárkinek még mondanom kell). Nem kíméli a szereplőket, de az első két kötet fűszerét adó szuper ötletekből sem vesz vissza. A Lovecraft városában álló Kulcsház ugyan most kevesebbet szerepel helyszínként (pedig külön szereplő!), de a kulcsok továbbra is fontos előremozdítói a történetnek.

Ennél többet pedig aljas dolog lenne elárulni a befejezésről – kíváncsi vagyok, hogy a tévés verzió is lesz-e ilyen, nos, bátor és megtekert.

Brian K. Vaughan – Pia Guerra: Y, az utolsó férfi 4.

Az Y, az utolsó férfi egy zseniális alapötletre épülő, s nem kevésbé magas szinten kivitelezett képregénysorozat, melyet napjainkban olvasni igen sajátos élmény. OK, hogy a koronavírus nem irtja ki a Föld minden hímnemű lényét (ideértve az embereket is, kivéve viszont egy bizonyos Yorick Brownt és az ő majmát), de azért elég para.

A 4. füzet magyarul korábban még nem olvasható epizódokat is tartalmaz – befejeződik a Ciklusok című rész, s elkezdődik a Kis lépés című. Hogy mi okozta a katasztrófát, az még mindig rejtély, Yorick is menekül tovább, s különféle hölgyek segítik, mások viszont holtan akarják látni. Ami viszont jelentős újdonság, az… nos, az említett fejezetcím némileg beszédes, s amint utaltam rá, a Földön irtotta ki a vírus a hímeket…

A történet fonala azonban nem minden. Pia Guerra egyáltalán nem szuperhősös, mégis eléggé, hogy mondjam, népszerű stílusú rajzai remekül támasztják alá a szereplők jellemfejlődését, változását is. S bár a feszült hangulatú sztorin van a hangsúly, egy-egy poén, netán filozofikusabb részlet is belefér – mindkettő rengeteget tesz hozzá a sorozathoz. Vaughan ügyesen játszik a férfi- és női sztereotípiákkal, karakterekkel, s közben a nyugati társadalomról is elmond ezt-azt.

Úgyhogy ez nemcsak egy hol sápasztóan, hol thriller szerűen izgalmas sorozat, de egyben egy okos, tartalmas képregény is.