Főkép

Sok mindent szeretek Hellboy történeteiben, de azt különösen, hogy mennyire jól áll neki bármilyen környezet. Lehet az aktuális képregény kozmikus horror, apokaliptikus vízió, melankolikus múltidézés, egzisztenciális dráma vagy folklórfantasy, Hellboy minden stílusban ugyanannyira menő marad, mindig képes az aktuális helyzetnek különleges hangulatot adni, ráadásul személyiségének köszönhetően még a kevésbé izgalmasnak ígérkező ötleteket is fel tudja dobni. Az alaptörténet nyolc kötetében nagyon sokféle szituációban láttuk már, de még mindig vannak bőven kihasználható lehetőségek, szinte adja magát a novellaszerű megközelítés: ezeket a kalandokat gyűjtik össze a Rövid történetetek kötetek, melynek az első része a Mexikóban címet viseli.

 

De mielőtt még meglátogatnánk a tequila hazáját, a „Palacsinta” című vicces szösszenet után egy egészen sötét mesével szembesülünk: az „Éjféli cirkusz” olyan, mintha Hellboy első megkísértése lenne. Gyerekkorban izgalmas dolognak tűnik kiszökni otthonról, ám ha nem mindennapi gyermekről van szó, akkor nagyon rosszul is el tud sülni – cirkusz, gyerekgyilkosok, Pinokkió és démonok, ez az éjféli kaland nagyon sok mindent tartogat a fiatal Hellboynak. A felnőtt Hellboy után olvasva viszont nem is feltétlenül maguk az események igazán lebilincselőek, hanem ahogy a gyerek felfedezi ezt a különleges világot, ahogy rácsodálkozik és elborzad tőle, ahogy egyre jobban behúzzák a sötétségbe. Ezt a folyamatot nagyon jól érzékeltetik Duncan Fegredo képei is, aki a cirkusz világát egyfajta festett technikával mutatta be, így vizuálisan is nagyon jól elkülönül a realitás az éjjeli víziótól (nem mellesleg nagyon jól néznek ki a cirkuszos jelenetek).

 

„A fenevad természete” és a „Vold király” már egy idősebb Hellboyt mutatnak be, ám ezek is inkább a pályafutásának kezdetéről – az első lépések, amiket a szörnyűségek birodalmában tesz, az első olyan tapasztalatok, amik megismertetik ennek a világnak a természetével. Ráadásul sokkal kevésbé tűnik még kiégettnek és cinikusnak, ami külön figyelemreméltó jellemvonása mondjuk A pokolban Hellboyával – vagy akár a soron következő „Mexikóban” epizódokkal – összehasonlítva.

 

A kötet legnagyobb részét adó képnovella-füzér valójában önállóan is érthető és értelmezhető kalandok sorozata, melyeket keretbe foglal Hellboy egy mexikói esete – ezekben pankrátornak áll, vámpírvadászatba kezd, megházasodik, múmiával és élőhalottakkal találkozik, jó párszor elagyabugyálják és persze néha ő is elpüföli az aktuális ellenfelét. No meg közben literszámra fogy a tequila, ahogy azt várhattuk. Elég változatos stílusú történetekről van szó: a „Hellboy Mexikóban” egészen drámai és fájdalmas, „A koporsókészítő” duó inkább szórakoztatóan könnyed, míg az „Élőhalottak háza” újfent szomorkás és sötét. Ennek megfelelően Hellboy is változó módon alakítója vagy elszenvedője az eseményeknek, de a sivatagi hangulatnak, a válogatott rémségeknek és az ütős beszólásoknak köszönhetően egy pillanatig sem fogunk unatkozni.

 

No meg azért sem, mert a szokottnál több rajzoló működött közre ezekben a novellákban. Richard Corbent már ismerhetjük korábbról, Mignolához képest jóval részletesebb és kidolgozottabb stílusát jó volt újra látni (különösen tetszett a pankrátor-jelenetek dinamizmusa), viszont a brazil ikertestvéreket, Fábio Moont és Gabriel Bát eddig még nem (noha Bá is ismerős lehet a The Umbrella Academy rajongóinak). Mindkettejük stílusa nagyon jól illeszkedik ahhoz, amit Mignola a Hellboy fő képi világának tett meg – egyszerre egyszerű, de mégis érdekes részletekkel teli, szögletes, ám ugyanakkor nagyon is dinamikus rajzok, amiken Dave Stewart színező a szokott módon nagyon sok dob.

 

Örülök, hogy a magyar Hellboy-kiadás nem áll le, és megismerhetjük a rövidebb kalandjait is kedvenc piros Pokolfajzatunknak. Nem tudom, van-e olyan olvasó, aki ezekkel a történetekkel kezd – és hirtelen azt sem, hogy vajon ki jár jobban. Az, aki még nem ismeri Hellboyt, így minden ötlet és apróság újdonságként hat? Vagy az, aki már sok kötetet elolvasott, és most „csak” tovább növelheti az élményt, újabb részleteket ismerhet meg? Valószínűleg mindkét irányból remek szórakozás lesz kézbe venni a Mexikóbant.