Zenék a nagyvilágból – Sahra Halgan: Waa Dardaaran– világzenéről szubjektíven 216/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 02. 21.
Vannak eleve elrendelt dolgok. Amikor hónapokkal a megjelenés előtt kaptam egy hírlevelet, miszerint az énekesnő Szomáliföldről származik, meglepődtem, mert korábban nem hallottam ilyen országról. Rövid netes kutatás után kiderült, hogy Szomália északi részéről van szó, amely gyakorlatilag 1991 óra független államként viselkedik, és egymással harcoló hadurak helyett nyugalom és béke jellemzi. Gyakorlatilag viszont egyelten ország sem ismeri el hivatalosan, így jogilag még mindig Szomália része – három és fél millió emberről beszélünk, akik lassan harminc éve önállóak, de közben mégsem. Úgy voltam vele, hogy már csak ritkasága miatt is meg kell hallgatnom, milyen világzene jellemzi Afrika szarvát.
Sahra Halgan a zenélés előtt, ápolónőként részt vett a Sziad Barré elleni harcokban, majd a polgárháborúban is, és azzal szerzett nevet magának, hogy amikor elfogyott a fájdalomcsillapító, addig énekelt a sebesülteknek, amíg azok elaludtak. Ezt követően Párizsba menekült, ahol megalakította a Sahra Halgan Trio nevű együttest, első lemezük 2015-ben jelent meg Faransiskiyo Somaliland címen. Időközben Halgan hazaköltözött, hogy segítse az ország újjáépítését. Itt készült el a második album, amit a trió tagjai Graham Mushnik billentyűs közreműködésével vettek fel.
A CD-hez mellékelt booklet alapján úgy sejtem, hogy egyfajta daloskönyvről van szó, amiben Halgan kedvenc szomáliai dalait gyűjtötték össze, és dolgozták át. Alapos munkát végeztek, elég csak az első számot (Kiidhaba) meghallgatni az eredeti verzióban (Halima Khaliif Omar, ismertebb nevén Magool felvétele erre található), majd meghallgatni a 2019-es verziót. A különbség nem csak a két énekesnő orgánuma közötti eltérésnek, hanem a hangszerelésnek is köszönhető. Az elektromos gitár gyakorlatilag átveszi a billentyűs hangszer szerepét, elsőre olyan érzésem volt, mintha sivatagi rock/blues szólna. Érdekes ahogyan a ritmusszekciót átalakítják, a mostanit nem érzem annyira lüktetőnek – csupán egy nyers hangzású gitárcentrikus számról beszélhetünk.
Azonban ennyi alapján tévedés lenne azt hinni, hogy valamiféle sivatagi kópiáról lenne szó. Később ugyanis szépen kibontakozik a trió (illetve négyes) stílusa, ami a rockon kívül tartalmaz némi funkos feelinget, cseppet sem meglepő módon csipetnyi etióp hatást, és úgy sejtem nem keveset az előző évtizedek szomáliai zenéiből. Viszont az összképet nézve ez így nagyon hangulatos, húzós, és ebben a formában számunkra kifejezetten egzotikus. Halgan hangja és énekstílusa külön dicséretet érdemel, megértem, miért tekintik Szomáliföld zenei ikonjának. Az is igaz, hogy ez nem lehet egyszerű számára, mivel a törzsének hagyományai szerint a nők nem énekelhetnek.
A Waa Dardaaran lemezről kedvencem a korábban említett számon kívül a hagyományos népdal (Durdur) modernizált változata, és a „Dardaaran”, amiben a három hangszer egyenrangú félként kíséri az énekesnőt. A booklet szerint a szövegek szerelemről, a szülőföld szeretetéről, a hitről szólnak, de van dal, amely kifejezetten a politikusoknak szól. Jó lenne megnézni őket egyszer élőben, biztosan hangulatosak a koncertjeik.
Meghallgatásra ajánlott számok: Kiidhaba, Durdur, Dhesha Dheshu
2019-ben megjelent album (Buda Musique)
Weboldal: https://www.latest.facebook.com/sahrahalgantrio/
A zenekar tagjai:
Sahra Halgan – ének
Maël Salètes – gitár, ének
Aymeric Krol – dob, ütőhangszerek, ének
Graham Mushnik – billentyűs
A lemezen elhangzó számok listája:
- Kiidhaba
- Hiddo
- Xarago
- Talo
- Durdur
- Caaqil
- Massalo
- Dardaaran
- Alaah
- Dhesha Dheshu
- Bayr