Főkép

Az újranyomásokat nem számítva 2019 egyetlen magyar kiadásban megjelenő Stephen King regénye A kívülálló lett, egy bűnügyi thriller és egy természetfeletti horror szerelemgyereke.

 

Mivel a könyvből az HBO azonnal sorozatot készített, ami épp most látható a csatornán, ezért az alaptörténettel valószínűleg már azok is tisztában vannak, akik nem is tervezték a könyv elolvasását, de a teljesség kedvéért mégis összefoglalom röviden. Egy tipikus amerikai kisvárosban egy brutális kegyetlenséggel elkövetett gyerekgyilkosság borzolja a kedélyeket. Az elkövetőt – a megbecsült és szeretett baseball-edzőt – több szemtanú látta, beszélt vele, sőt videofelvételek és ujjlenyomatok is bizonyítják bűnösségét, ám ő a gyilkossággal egy időben több 100 kilométerre volt, amit szintén szemtanúk, felvételek és törvényszéki bizonyítékok támasztanak alá. Hogy lehet egy ember egy időben két helyen? Ez csak az első furcsaság az esettel kapcsolatban, amit rövidesen több másik is követni fog még.

 

Az élete során már – egészen pontosan – rengeteg könyvet megíró szerző ezen alkotása illeszkedik abba a sorba, amiért a többség nagyon szereti őt, és amiért a talán kicsit földhözragadtabb olvasók általában kárhoztatják. Sokszor derül az ki, hogy a könyveiben főszerepet kapó „rettenet” valóban valami természetfeletti csuda, nem pedig egy gonosz, de evilági őrült/sorozatgyilkos – bár ellenpéldát is könnyen lehet találni az életművében –, ami szerintük egy „valódi” krimitől vagy általánosságba véve egy „komoly műtől” joggal elvárható lenne. Ezzel a bevezető gondolattal talán le is lőttem már, hogy azoknak ajánlható ez a regény is, akiket nem fog zavarni, hogy a kötet hőseinek ellenfele ezúttal nem egy átlagos földlakó lesz, hanem valami olyan lény, amire nem feltétlenül számítunk akkor, ha egy álmos amerikai kisvárosban éldegélünk. Amennyiben egy sima thrillerre vagy krimire vágyik valaki, akkor ne King-et válasszon, hanem mondjuk a GABO Kiadó kötetei között keresgéljen.

 

King írói kvalitásainak szokásos méltatása mellett – kisvárosi miliő, emlékezetes karakterek, párbeszédek, feszültség-teremtés és így tovább – most sem szabad elmenni szó nélkül, de talán elég ezekről annyi, hogy a Horror Mestere ilyen téren nem szokott, talán nem is tud hibázni. A kötet most is olyan szórakoztató, könnyen és gyorsan olvasható, mint általában. A hangulat remek, a tempó feszes, a szöveg sem nem túlírt, sem nem túl rövid. A sokáig csak a sötétben bujkáló gonosz nem valami random kitalált entitás, hanem normális – „történelmi” – folklórral rendelkező alak, aki főleg a latin országokban ismert, de különböző neveken, más vidékeken is okozott álmatlan perceket sokaknak. Képességei magasan az emberi lehetőség fölött állnak, így a könyv felétől már annak lehet drukkolni, hogy a hétköznapi embereknek hogyan sikerül – már ha sikerül – a lény fölé kerekedniük. Itt van azért egy kisebb megbicsaklás a történetben, mivel King véleményem szerint nem igazán erőltette meg magát a végjáték kidolgozásával, de azért egy-két váratlan húzással tudott ott is meglepetéseket okozni.

 

[SPOILER] Kicsit furcsa és alig érthető, hogy A kívülállónál miért nem hangsúlyozzák legalább egy kicsit, hogy ez bizony a Ben Hodges-sorozat negyedik része. A harmadik rész végén az öreg, beteg magánnyomozó ugyan elhalálozik, és talán ez lehet az oka, hogy nem tartják a sorozat negyedik részének a könyvet, ha már a sorozatnak nevet adó nyomozó nem is szerepel benne, de társa, Holly, miután felbukkan kb. a semmiből a könyv fele környékén, bizony az egyik főszereplőjévé válik a történetnek. Az én olvasatomban ez a regény bizony biztosan a sorozat része marad. [SPOILER]

 

A kötet elolvasása után nem bírtam magammal, és bár ilyenre nem volt még példa, de egyben darálás helyett heti bontásban kezdtem el nézni a sorozatot. (Egyébként borzalmas így nézni, nem is értem, régen ezt hogy bírta bárki is, én megfogadtam, hogy soha többet ilyet nem csinálok, pedig csak a hatodik résznél járok a tízből…) Minden kis részletre ügyelve és az eltéréseket felháborodva kommentálva az asszonynak, aki nem olvasta a regényt. Megszokhattuk, hogy az HBO általában a színvonalas sorozatok otthona, így a színészekkel, fényképezéssel, rendezéssel nincs is probléma, az egyszeri nézőnek láthatóan bejött, amit látott – amikor utoljára néztem az IMDB-n, 8.8-on állt, ami nagyon magas érték –, szerintem viszont sajnos a forgatókönyv a nyomába sem ér a könyvnek. Sok mindent megváltoztattak, és nemcsak hogy kihúztak vagy átírtak a regényből, hanem betoldottak. Egy négy-hat részes remek sorozatból egy értelmetlenül elhúzott tízrészest kreálva. A legnagyobb szívfájdalmam viszont egyértelműen az, hogy a tévében a tavaly Mr. Mercedes néven futó sorozat (magyarul a Bill Hodges-sorozat) Holly-ja helyett egy másik színésznőt szerződtettek. Mindegy, hogy az egyik fehér, a másik fekete, a lényeg, hogy nem ugyanaz a kettő. Óriási ziccer volt pedig, még akkor is – sőt főleg akkor –, ha a másik sorozatot nem az HBO készítette. Nagyon vártam, mikor tűnik fel végre, és mikor megtörtént… a csalódás… leírhatatlan. Ez nekem nagyjából ki is nyírta a sorozatot – El Cuco-style.

 

A könyves öröm, majd a mozgóképes csalódás után szerencsére gyorsan a pozitív irányba billentette a kedvem az, hogy előrendelhetővé vált a szerző új horrorregénye, Az intézet, ami azt jelenti, hogy 2020-ra sem maradunk King nélkül!