Zenék a nagyvilágból – Lajkó Félix és VOŁOSI – világzenéről szubjektíven 215/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 02. 16.
Amikor első ízben láttam élőben ezt a párosítást – még a 2017-es Budapest Ritmon –, egyáltalán nem voltam arról meggyőzve, hogy a saját jogukon is híres és tehetséges muzsikusok közös projektje valóban pluszt jelent. Arra emlékszem, hogy miközben egyértelműen meggyőztek a virtuozitásukról, nekem nem állt össze a produkció szép kerek egésszé, amolyan két dudás egy csárdában érzésem volt, ahol sokkal fontosabb annak a bebizonyítása, ki a jobb hegedűs, mintsem annak prezentálása, mire képesek együtt.
A következő évben ebből okulva már meg sem néztem a fellépésüket – amit utólag már nagyon bánok, mert a résztvevők elmondása szerint sikerült kiküszöbölniük a „gyerekbetegségeket”, és megvalósítani azt, amiért gondolom eredetileg összeálltak: kihozni egymásból azt a pluszt, aminek köszönhetően még jobb zenével ajándékozzák meg a közönséget.
2019-ben pedig megjelent az a lemez, amivel felkerültek a különféle világzenei listák tetejére – teszem hozzá, teljesen megérdemelten. Első hallásra nyilvánvalóvá válik, hogy cseppet sem szelídültek az eltelt évek alatt, ugyanolyan féktelenséggel, szédítő tempóval vezetik fel a albumot, mint anno 2017-ben, az első koncerten. A zenében egyszerre van jelen a jazz, klasszikus-, a cigány- és a népzene. Teljesen jogos meglátás, hogy ez bizony „sűrű” muzsika, amit nem elég egyetlen alkalommal meghallgatni, mert elsőre biztosan nem lehet minden apró részletét felfedezni – nekem legalábbis nem sikerült. A legszebb az egészben, hogy ahol visszavesznek a gyorsaságból (Side), ott sem vékonyodik el a vonósokkal szőtt hangszőnyeg.
Nagyon tetszik, hogy a rengeteg virtuóz megmozdulás mellet sem feledkeznek meg a dallamokról, nagyon sok az emlékezetes, fülbemászó téma a lemezen. Ilyen például az egyik kedvencem (Crawler), ahol az eklektikus hangzásból rendre előbújik a szívemnek, illetve fülemnek kedves téma. Ugyanilyen átéléssel játsszák a lassabb számokat is (Upside Down), de persze mondanom sem kell, hogy itt sem spóroltak az ötletekkel. Milyen jó érzés felfedezni a magyar népzenei motívumot a „From the Ditch” hangerdejének közepén, vagy hagyni, hogy a „Valse” magával ragadjon, egészen a táncterem közepére.
Azt mondom, ez a lemez egy kivételesen pillanat, amikor ez a hat tehetség megmutatja, mit jelent az, amikor virtuózok pozitív hatással vannak egymásra, és ennek következtében sokkal többre képesek, mint szólóban. Amikor a világ legtermészetesebb dolgaként egyik műfajból a másikba váltanak, és közben végig megmarad zsinórmértéknek a zene. A zene, ami tiszta, gazdag, ellenállhatatlan, lehengerlő, magával ragadó – igazából ide még nyugodtan írhatnék egy halom dicsérő jelzőt. Csak felesleges, ezért inkább mindenki hallgassa meg ezt az albumot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Speedmotion, Side, From the Ditch
2019-ben megjelent album (Fonó)
Weboldal: http://lajkofelix.hu/en/
A zenekar tagjai:
Lajkó Félix – hegedű
Krzysztof Lasoń – hegedű
Zbigniew Michałek – hegedű
Jan Kaczmarzyk – brácsa
Stanisław Lasoń - cselló
Robert Waszut – nagybőgő
A lemezen elhangzó számok listája:
- Speedmotion (Lajkó Félix)
- Side (Lajkó Félix)
- Crawler (Stanisław Lasoń / Jan Kaczmarzyk)
- Upside Down (Stanisław Lasoń)
- From the Ditch (Lajkó Félix)
- Valse (Lajkó Félix)
- Downhill (Jan Kaczmarzyk)
- Slowmotion (Lajkó Félix)
- Pompeii (Lajkó Félix)