Főkép

„A zene, mint egy átok, állandóan velem van. Ez az amire gondolok amikor lefekszem és ez az első amikor felkelek. Ezért élek” – Miles Davis.

 

„Éppen olyan művész szeretett volna lenni, mint Sztravinszkij” – kolléga.

 

„Sokan a régiek közül azt gondolták, hogy ha zeneiskolába mennél, attól elkezdenél úgy játszani, mint a fehérek. Ha tanulnál egy kis zeneelméletet, elveszne a játékod feelingje. Én viszont látni akartam, hogy mi történik a zenében, mindenről tudni akartam a zenében” – Miles Davis.

 

Gil Evans zeneszerző és kilenc progresszív fiatal zenész, köztük persze maga Miles Davis elég volt ahhoz, hogy egy új fajta, forradalmi hangzást alkossanak a negyvenes évek legvégén és 1950-ben.

 

„Gil Evans volt a tyúkanyó a Birth of the Cool létrejöttében. Idősebb volt, körülbelül 35 éves – 1912-ben született – és ezért mindenki ráhagyatkozott. Persze Evans hangszerelő képességei a legfelsőbbrendűek voltak. A Birth of the Cool a bebop ellenei reakció volt, a bebop vad és frenetikus szélsőségei ellen” – Ian Carr, Miles Davis életrajzíró

 

Gil Evans a 55th Street Manhattan-i lakásában kezdett el összehívni hasonlóan gondolkodó zenészeket a projektre és kezdetben Charlie Parkerre osztotta volna a trombitás szerepét. De végül úgy érezte, hogy túlzottan kiszólna a zenekarból és ezért Davis-t választotta, akivel már tíz éve ismerték egymást.

 

Ez volt az első olyan alkalom, amikor Davis amúgyis igyekezett elszakadni Charlie Parker hatásától, hogy megtalálja a saját, egyedi hangját, amit a szokatlan hangszerek, a klasszikus zene hatása alatt létrejött innovatív, polifonikus hangszerelés jelentett, és Evans-szel együtt megteremtették a post-bebop jazz-t.

 

Az album hangszerelésére a párba állított hangszerek a jellemzők: például a trombita vezeti fel a dallamot, az alt szaxofon, a bariton szaxofon és a tuba játssza az ellenpontokat, a pozan és a kürt pedig az akkordokat („Move”). Vagy unisonóban szól a dallam és a harmóniák is („Jeru”). „Azt akartam, hogy a hangszerek énekeljenek, és úgy is szóltak” – Miles Davis.

 

 

Tizenkét témát vettek fel eredetileg a három session alatt, amit másfél éven belül tartottak (kettőt 1949-ben, egyet pedig 1950-ben), azaz nem siették el a felvételeket. Bár a hangszerek és a hangszerelés állandók mindhárom alkalommal, a zenészek, Davis, Konitz, Mulligan és Barber kivételével váltakoztak. A kiadás össze-vissza történt, egészen 1957-ig kellett várni az első olyan megjelenésre, amire tizenegy szerzemény felkerült a tizenkettőből. Bár már 1989-ben és 1998-ban is született teljes kiadása mind a stúdió, mind pedig az élő felvételeknek, a mostani az első olyan különleges kiadás, amelyen az összes stúdió és a tucat élő felvétel, élő felvezetés vagy variáció is szerepel – ez utóbbira példa a New York-i Royal Roosterben játszott Birth of the Cool téma.

 

Némileg megtévesztő lehet, hogy 2019-ben került mozikba egy Miles Davis-ről szóló dokumentumfilm azonos címmel, amelyben viszonylag rövid, de annál hangsúlyosabb részt szentelnek ennek a jelentős hatású lemeznek. Bár mint minden újdonság, a Birth of the Cool-nak is vegyes volt először a fogadtatása, de ahogyan a lemezen szereplő muzsikusok mindannyian nagyszerű karriereket futottak be – mint ahogyan később, Davis még sokaknak alapozta meg az útját ahhoz, hogy a zenével feküdjenek és keljenek –, úgy az album jelentőségét is idővel felismerték és elismerték. Davis viszont sosem készített még egy ilyen vagy egymáshoz hasonló lemezeket, mert ars poeticája szerint: „Ha bárki folyamatosan szeretne alkotni, az a változásról kell, hogy szóljon.”

 

Elhangzó szerzemények:

The Studio Sessions

1. Move
2. Jeru
3. Moon Dreams
4. Venus de Milo
5. Budo
6. Deception
7. Godchild
8. Boplicity
9. Rocker
10. Israel
11. Rouge
12. Darn That Dream


The Live Sessions
1. Birth of the Cool Theme
2. Symphony Sid Announces The Band
3. Move
4. Why Do I love You?
5. Godchild
6. Symphony Sid introduction
7. S'il vous plait
8. Moon Dreams
9. Budo (Hallucinations)
10. Darn That Dream
11. Move
12. Moon Dreams
13. Budo (Hallucinations)