Főkép

Több mint egy éve már annak, hogy a MüPában adott koncertet a görög Dimitris Mystakidis, és a jelek szerint ennyi idő elegendőnek bizonyult egy új lemez összeállításához. Bár nincs teljes rálátásom arra, hogy Görögországban jelenleg mi történik a rembetikoval, úgy vélem ő megkerülhetetlen alakja ennek a stílusnak, aki – és ezt a tőle eddig hallottak alapján mondom – nem a régi klasszikusok előadásával foglalkozik, hanem keresi a bővítési, a frissítési lehetőségeket. Ez a törekvés jól megfigyelhető az eddigi albumokon, hiszen volt, ahol minden számot más énekelt, és volt, amit az Amerikába emigrált zenészek szerzeményeiből állított össze. Talán mondanom sem kell, a mostani korong már egészen más rendezőelv alapján készült.

 

Véleményem szerintem most távolodott el legmesszebbre a klasszikus rembetikotól, ami teljesen tudatos lépés, és aminek célja a stílus népszerűsítése. Ezt pedig nagyon helyesen új közönség körében valósítja meg, akik alapban nem (görög)világzenét hallgatnak. Mondhatnám, mindez nem több, egy új crossover kísérletnél, viszont ez nem lenne igaz, mert szerintem itt jóval többről van szó. Ennél sokkal komolyabb partnerség érződik a közreműködők és Dimitris Mystakidis között. Minden szám eltérő karakterrel rendelkezik, és ez annak köszönhető, hogy a folyton változó összetételű zenésztársaság rögzítette, akik közösen ötleteltek azon, merre és miként távolodjanak el az eredeti kompozíciótól.

 

Kedvenceim közé tartozik a „Apo gynaikes dakrya” című blues, ami simán felférne bármely blues válogatáslemezre, de ugyanígy illene Wim Wenders kultikus Páris, Texas című filmjébe is. Talán egy fokkal bársonyosabb a kelleténél Dimitris Mystakidis hangja, de egyébként tökéletes lett az átirat. A „Sti magemeni Arapia” című számban érdekesen keveredik egymással az arab dallam, a rembetiko és a rockballada. Country és blues mellett az angol szöveg teszi érdekessé a „Apo gynaikes dakrya” című dalt. A legnagyobb meglepetést a „Min orkizesai vre pseftra” című tétel okozta, mert az első felében érdekesen hozzák össze a gitárt és a fúvósokat, míg a második felében rap szövegelés helyezi az egészet egy másik dimenzióba. Az utolsó dal, a „Vouno me vouno” pedig jazz elemekkel egészíti ki az eredetit.

 

Utólag úgy gondolom, hogy a Here & There album olyan csúcspont Mystakidis eddigi munkásságában, amit megismételni nehéz, felülmúlni pedig kifejezetten nagy kihívás. Cseppet sem csodálkoznék azon, ha legközelebb már valami egészen mással foglalkozna – biztosan akad még méltatlanul mellőzött része a görög népzenének, ami évekig leköti majd alkotó energiáit. Amíg ez kiderül, csak reménykedem egy újabb budapesti fellépésben, ahol eljátsszák az új dalokat.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Zalizomai, Sti magemeni Arapia, O ilios vasilevei, Esy tha metanioseis

2019-ben megjelent album (Fishbowl)

Weboldal: http://www.dimitrismystakidis.gr/

 

 

A zenekar tagjai:

Dimitris Mystakidis – gitár, ének

 

Közreműködők:

Stathis Anninos – zongora

Yiotis Kiourtsoglou – basszusgitár

Vahan Galstyan – duduk

Fotis Siotas – hegedű

Alexis Apostolakis – dob

Sotiris Ntouvas – dob

Vasilis Bacharidis – dob

Kallistratos Drakopoulos – dob

Prodromos Mistakidis – dob

Harris Lamprakis – ney

Vasilis Bacharidis – űtőhangszerek

Kostas Anastasiadis – tabla

Tasos Misyrlis – cselló

Chrysostomos Boukalis – nagybőgő

Dine Doneff (a.k.a. Kostas Theodorou) – nagybőgő

Giannis Papatriantafyllou – nagybőgő

George Pentzikis – billentyűs hangszerek

Dimitris Lappas – elektormos gitár

George Bandoek Apostolakis – slide gitár, harmonika

Kostis Taleas (a.k.a. Bboy Apro)

Christian Ronig

Christos Mastelos, Nikos Taleas, Maria Fragkouli, Lina Alatzidou, Dimitris Gkogkos – kórus

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Acharisti
  2. Zalizomai
  3. Sti magemeni Arapia
  4. Rikse tsingana ta chartia
  5. O ilios vasilevei
  6. Psemata itane
  7. Vergoules
  8. Magkiko melaxroino
  9. Apo gynaikes dakrya
  10. Min orkizesai vre pseftra
  11. Esy tha metanioseis
  12. Vouno me vouno