Főkép

Ez a lemez nem jött volna létre, ha Giovanni Martella nem utazik el Burkina Fasóba, és nem keresi fel a Maison De Jeunes nevű helyet, ahol pár helyi művész spontán módon minden este találkozott, hogy zenéljenek, énekeljenek – és így hozzanak létre egy organikus, magától fejlődő, folyamatosan változó műsort. Mikor hazatért Lecce városába tett egy próbát, és a kezdetben hasonmás produkció szép lassan kinőtte magát valami eredetivé. Időnként új zenészek jöttek új ötletekkel (úgy sejtem ebben nagy szerepe volt Claudio Primának), és a kötetlen közös muzsikálásból egy érdekes kísérleti műhely lett, ahol a nyugat-afrikai és a mediterrán kultúrák közötti kapcsolat lehetőségeit kutatják. Úgy vélem, manapság ez kifejezetten fontos, mert a zene lehetővé teszi az országhatárok és kultúrák átlépését, és elősegíti a megismerést. Salento vidéke amúgy is nyitott az ilyen keveredésre, hiszen az elmúlt évszázadok, évezredek alatt gyakran volt határvidék, ahol különféle népek keveredtek egymással.

 

Az együttesben olasz és afrikai zenészek játszanak együtt, és ez a formáció a legtöbb, általam eddig hallott fúzión túltesz. Ami elsőként megfogott, az a modern felfogás és szemlélet, ahogyan keverik a két földrész muzsikáját. Mindezt úgy, hogy közben azért nem szakadnak el teljesen a hagyományoktól, djembè, dundun dob, ngoni ugyanúgy megtalálható náluk, mint a trombita és az elektromos gitár.

 

Első nekifutásra három jól elkülöníthető részre osztható a La Répétition zenéje. A ritmusszekció kemény magját az afrikai ütőhangszerek alkotják. Érdemes megnézni a lemez első számához készített videót, amit próbateremben vettek fel, és jól dokumentálja a résztvevők nagy számát, valamint azt, hogy ki miért felel, mit tesz be a közösbe. A második meghatározó csoportot a fúvósok alkotják. Róluk azonnal a jazz jutott az eszembe, és kifejezetten érdekesnek találtam ahogyan improvizálnak, miközben a dobosok a végtelenbe tartóan ismétlődő ritmusokat teszik alájuk. Ugyanezt a megoldást használják a „Lamoghoya” című tételben is – ezt is muszáj többször meghallgatni, mert annyira jó, ahogyan Claudio Prima harmonikája, illetve az ének vezeti a dallamot (ez sorolom a harmadik csoportba) a fúvósok támogatásával. A fekete földrész hagyományait a balafon és a ngoni csempészi a zenébe (Orodara Sidiki) – persze nem kizárólagosan, mert elég sok idő kell minden összetevő beazonosítására, hiszen van itt még afro-funk, jazz, salentói népzene, reggae. A balkán sem marad ki a felsorolásból (A Tamburi), persze ebben sincs kizárólagosság, gyakorlatilag már megint annyi mindent pakolnak ebbe a számba, hogy másodjára már csak a zenére figyeltem, azt élveztem, és nem érdekelt, mi honnan került bele.

 

A manapság elterjedt fúziós társulatokhoz képest a La Répétition - Orchestra senza confini annyiban más, illetve több, hogy kialakítottak egy olyan megközelítést a korábban említett kutatás miatt, ami egyszerre rokon az örömzenéléssel, és gyakorlatilag korlátlan kísérletezési lehetőséget biztosít. Hála a rengetek közös muzsikálásnak, minden szám olyan, mintha spontán most formálódna a fülünk hallatára, nem érződik a tudatos komponálás, méricskélés rajtuk. Megtalálták azt az egyensúlyt, hogy egyik szekció vagy hangszer sincs elnyomva, mégis izgalmasan, arányosan, változatosan szólalnak meg. Zárásként már csak annyit teszek hozzá az eddig leírtakhoz, hogy felkerültek a szívesen megnézném őket élőben listámra.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Siamo uguali, A Tamburi, Joromi

2019-ben megjelent album (Finisterre)

Weboldal: http://larepetition.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Giovanni Martella – dob, balafon

Claudio Prima – harmonika, ének

Meissa Ndyaye – djembè

Somieh Murigu – dum dum

Mike E. Eghe – ének

Rachele Andrioli – ének

Claudia Giannotta – ének

Caterina Calò – hegedű

Luigi Colella – djembè

Luca Ferro – trombita

Marco De Paola – trombita

Lorenzo Lorenzoni – harsona

Elia Leardi – harsona

Giovanni Chirico – szaxofon

Emanuele Raganato – szaxofon

Riccardo Basile – basszusgitár

Matteo Resta  – basszusgitár

Maurizio Pellizzari – elektromos gitár, kamalè ngonì

Antonio Alemanno – úd (oud)

Federico Laganà – ütőhangszerek

Alessandro Chiga – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Siamo uguali
  2. Orodara Sidiki
  3. Joromi
  4. Frokorobà
  5. Opposite People
  6. Lamoghoya
  7. As a Master
  8. Yiriba
  9. A Tamburi
  10. Ca Va Dieu