Főkép

Azt mondják, vannak olyan dolgok, amikből 14 már sok, és van a Horus Heresy sorozat, ami ezzel a résszel lassan a harmadához közeledik… A Hórusz hadúr lázadásáról szóló regényfolyam fontos része a Warhammer 40.000 univerzum történetének, de valóban 50+ rész szükséges ahhoz, hogy elmeséljék, miért is lázadtak fel a kezdetben hűséges űrgárdista-rendek, vagy ez is egyike a rétestészta-szerűen elnyújtott sorozatoknak, ahogy azt – igaz főleg tévésorozatok esetében – már többször is láthattuk?

 

A válasz valahol félúton lehet, hiszen bár a felkelés ténye egy mondatba is besűríthető lenne, de annyi érdekes és ebben a vérzivataros univerzumban alapvetően fontos szereplő és csoport életét és sorsát változtatta meg teljesen ez az időszak, akiket / amiket nem lehetett kihagyni akkor, ha a cél az volt, hogy egy átfogó beszámoló szülessen meg. Ettől még akadnak a könyvek (de legalábbis az azokban lévő fejezetek) közt olyanok, amik akár ki is maradhattak volna, vagy feleslegesen vannak részletezve, de Az első eretnek nem tartozik ezen részek közé.

 

A lázadásról szóló sorozat non-lineáris voltát már megszokhattuk, ez a rész is ebbe a vonalba illeszkedik sajnos (mondom ezt saját preferenciáim miatt, nem pedig azért, mert ez igazi probléma lenne). Olyannyira, hogy jelenleg – ez később akár még változhat is, de szerintem nem fog – ez lehetne akár az első rész is, hiszen több, mint 40 évvel ugrunk vissza a lázadás kitörése előtti időkbe.

 

A kötet főszereplője Lorgar primarcha, vagy, ahogy légiójának – az Igehirdetőknek – harcosai nevezik, Aurelian és néhány végletekig hűséges követője. A Császár egyetlen olyan fia ő, aki nem harcosnak tartja magát, inkább filozófusnak, a tudás keresőjének, ami miatt a többi primarcha enyhe megvetéssel viseltetik iránta. Lorgar és űrgárdistáinak génjeibe bele lett kódolva a feltétlen követni akarás, ez az egyik kiemelkedő tulajdonságuk, így mikor a Császár a szemükben méltatlanná válik a vak tiszteletre, nem csoda, hogy szinte meghasadnak és más, követni érdemes istenek után kezdenek kutatni. Aki pedig nagyon keres valamit, az rá is fog bukkanni… valamire.

 

Az első eretnek fontos sarokköve a Hórusz-sorozatnak, hiszen az egyike azon regényeknek, amiben több választ kapunk, mint újabb kérdést, ahogy nem is csak az események továbbgörgetése történik benne. Talán először nyilvánul meg végre az az akarat is, ami miatt a felkelés ki fog törni, az előző részekben még – önmagában – látszólag bután, logikátlanul viselkedő Igehirdetők motivációját megismerve pedig érthetővé válnak cselekedeteik. Értelmet nyer a lázadás, az eretnekség magjának kicsíráztatásának módja is az egymástól fényévekre lévő, egymással kapcsolatban sem álló űrgárdista-hajókon. A fogaskerekek összeillesztése után az események láncolatát az Isstvan V-ön történt mészárlásig követhetjük tovább, ahol nyíltan felfedték magukat a Káosz által megrontott rendházak a hűségesek előtt, és ahonnan számítva igazán beindul ez a nagy ívű történet.

 

Az eddig elvezető út most sem lesz békés, több konfliktus remekül sikerült harci jelenetein csillapíthatják vérszomjukat azok, akik inkább ezek, és nem az epikus történet vagy a karakterfejlődések és fordulatok miatt követik nyomon a Tuan Kiadó Warhammer 40K-s regényeit. A könyv folytatásai pedig már hónapok óta ott pihennek a könyvesboltok polcain, olvasóikra várva.