Zenék a nagyvilágból – Antti Paalanen: Rujo – világzenéről szubjektíven 210/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2020. 01. 10.
A finnek szeretik a harmonikát – ennek az állításnak az igazát számtalan világzenei lemezzel és előadóval tudom alátámasztani, elég ha csak a két héttel ezelőtt dicsért Lehtojärven Hirvenpää duó albumára, vagy Anne-Mari Kivimäki különféle projektjeire utalok, esetleg mint a közkedvelt humppa alaphangszerét említem, és persze Kimmo Pohjonen munkássága sem maradhat ki a felsorolásból. Ezen a héten Antti Paalanen kapott helyett a rovatban, melynek oka a nemrég megjelent negyedik lemeze.
Zenéje már első hallásra sem lóg ki az újító szellemű harmonikások csoportjából, lévén intenzív, kreatív, magával ragadó, olyan, amiben ott settenkednek a hajdanvolt sámánok, és amelyből nem hiányzik napjaink tánczenéje. Ez utóbbi nem elírás, tényleg úgy érzem, a kortárs pop, illetve elektronikus tánczene (EDM) is ihletően hatott Antti Paalanenre, amikor ezt az albumot komponálta.
A Rujo legnagyobb erénye a belőle áradó elementáris energia. Legyen szó instrumentális tételről, vagy énekkel kísért harmonikaszóról, ez a lemez tényleg nem hagyja hidegen a hallgatót, alaposan megrázza, fellelkesíti dallamaival, látszólagos nyersességével pedig mozgásra készteti. Ezt a fajta féktelenséget, vigadozást példázza a visszafogott harmonikával kezdődő „Elä (Gotta live)”. Ezt később felváltja Paalanen éneke és a felfelé gyöngyöző hangfutamokat játszó hangszere, kiegészítve némi kurjászással, dobbal, közben pedig mongol torokéneklés keveredik benne finn dallamokkal – különleges darab.
Az elektronikus tánczenével való kapcsolat nyilvánvalóvá válik a „Child on you” és a „Hede & emi (Pollination)” meghallgatása után, kivált ez utóbbi olyan, mintha valamelyik EDM slágerlistáról kölcsönözték volna à la Avicii vagy David Guetta. Az ének, az főmotívum, az azt megelőző felvezetés – elsőre nem tűnik túl eredetinek, de Paalanen keze alatt mégis az lesz. Mint ahogyan a hozzá készített klip sem mondható szabványosnak, lásd a cikk végén.
Van olyan dal, ami túlságosan egyszerűnek tűnik, látszólag csak ismétlésekből áll, mintha csak a harmonika- vagy énekhang menne körbe-körbe (Wakamambo) – és így közeledne a kortárs elektronikus tánczenéhez. Az ilyen pillanatok miatt érzem úgy, hogy részben egy új célcsoportnak készült a lemez. Olyan fiataloknak, akik rendszeresen eljárnak táncolni, vagy bulizni – csak még nem tudják, hogy mindezt harmonikaszóra is megtehetik.
Viszont ezeket a pillanatokat remekül ellensúlyozzák azok a kompozíciók, ahol teljes szépségében tündököl Antti Paalanen zsenije. Gondolok itt a „Taivas on sininen ja valkoinen (The sky is blue and white)” című népdal átiratra, ahol nem csak újraépítés történik, hanem egy olyan dobalap kerül alá, amitől mindenkinek táncolhatnékja támad (lásd klip). Egyébként meg CSAK megmutatja mi mindenre képes a hangszerével, hol vadul, hol lágyan, hol gyorsan, hol lassan – de végig izgalmasan.
Érdekes egyébként ahová a kortárs finn világzene tart, mintha a meghatározó szereplői a dél-amerikai kollégáikhoz hasonlóan próbálják a fiatalok megszólításához szükséges mértékben modernizálni a zenéjüket (lásd Suistamon sähkö). Ez szerintem dicséretes dolog, már csak egyet szeretnék – élőben látni, ahogyan Antti Paalanen elbűvöli a publikumot.
Meghallgatásra ajánlott számok: Child on you, Elä (Gotta live), Taivas on sininen ja valkoinen
2019-ben megjelent album (Rockadillo Records / Westpark Music)
Weboldal: www.anttipaalanen.com
A zenekar tagjai:
Antti Paalanen – mindenféle harmonika, ének, doromb
Közreműködők:
Samuli Volanto – hangmérnök, sampler (6), keverés
Teemu Vuorela – dob drums (1, 3, 4, 8, 9), programozás, sampler (7)
Lauri Halavaara
Jonas Olsson
Piia Kleemola – kantele (3)
Sami Silén
Inka Heinonen
A lemezen elhangzó számok listája:
- Dance for me
- Elä (Gotta live)
- Child on you
- Wakamambo (Mambo horizontal)
- Hede & emi (Pollination)
- Taivas on sininen ja valkoinen (The sky is blue and white)
- Fort Accordion
- Hiplaa (Monkey)
- Pusu (Kiss)
- Jää hyvästi (Farewell)