Főkép

A duót két hölgy alapította az India nyugati partján található Goa államban – talán mondanom sem kell, egyikük sem ott született. Darlini Londonban látta meg a napvilágot és indiai-francia felmenőkkel rendelkezik. Később francia konzervatóriumba ment, majd színházat és táncot tanult az Egyesült Királyságban. Joy, akinek a családja Kelet-Európából származik, Clearwaterben (Florida) nőtt fel. 17 éves korában elköltözött a nyugati partra, hogy tejelő kecskéket neveljen és tanulmányozza a fenntartható életmódot Kaliforniában. Jelenleg mindketten Berlinben élnek és dolgoznak.

 

Kezdetben csak a cappella énekeltek, majd csatlakozott hozzájuk pár zenész, és lassan kialakult az a muzsika, aminek gyökere az egész világ, de elsősorban az afrikai zene. Nekem alapban szimpatikus, hogy ezen belül nem csak Nyugat-Afrikára koncentrálnak, hanem a fekete kontinens más népeivel is foglalkoznak, például a zulukkal. Ez azért is érdekes, mert értelemszerűen nem beszélik folyékonyan ezeket a nyelveket, azonban az érzések, érzelmek ennek ellenére átjönnek a dalokban.

 

Mindketten énekelnek, ezen kívül Darlini Singh Kaul a ngoni, kashaka és ghungroo használatáért felel, Joy Tyson pedig az ütőhangszereket kezeli (például cajon). A lemez legnagyobb erénye kettejük éneke, ami remekül kiegészíti egymást. Hol feleselnek egymással, hol együtt énekelnek, és van itt a cappella rész is (Ey Budida). A zene pedig zavarba ejtően sokszínű, főként afrikai, ezen kívül indiai, és persze nyugati (európai) elemek is megtalálhatóak benne. Jól hallhatóan a duó az egyszerűségre törekszik, legyen szó hangszerelésről, vagy dallamokról – ami nyilvánvalóan dicséretes elképzelés, viszont nekem okozott némi befogadási nehézséget.

 

Az egész lemezből árad valami békés kiegyensúlyozottság, ami az előbb említett letisztultsággal kiegészítve, no meg a két természetes énekhangnak köszönhetően azonnal elringatja a hallgatót. Kis túlzással ez tényleg olyan, mintha hipnotizálnának, gyakorlatilag csak annyi maradt meg bennem az első alkalom után, hogy kellemes hallgatnivaló az album, de részleteket nem tudtam felidézni.

 

A második-sokadik meghallgatás után persze már tisztult a kép, de az érzés, miszerint vokális harmóniákra koncentráltak, és a béke, a megértés a fő mondanivaló, az megmaradt. Csupa egyetemes üzenet, amit egymástól messze élő emberek is megértenek. Kedvenceim közé tartozik a lemezindító „Desert sun”, mert megmutatja mennyire felszabadult, örömteli ez a zene. A klipes „Djanya wofu” szintén kötelező darab, egyrészt mert talán itt érvényesül legjobban a duót kísérő zenészcsoport, és a lüktetésében tényleg van valami bluesos hangulat. Az meg kifejezetten szép, ahogyan a szövegcitálásból átváltanak himnikus énekre – ebben egyszerre van erő és bátorítás.

 

A Calico Soul album egyszerre nyers és letisztult, különféle zenei gyökerekből táplálkozó világzene, két szép női hangra álmodva, elsősorban azoknak ajánlom, akik valami nyugis, ismerős muzsikára vágynak. Kíváncsi vagyok, koncerteken ez miként működik, vajon ott is megnyugtató, elringató hatású, vagy épp ellenkezőleg, felpezsdíti az embert.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Desert sun, Djanya wofu, Tigri

2019-ben megjelent album (Piranha Records)

Weboldal: https://www.facebook.com/Farafimusic/

 

 

A zenekar tagjai:

Darlini Singh Kaul

Joy Tyson

 

Közreműködő:

Max Shchedrovitzki

Moshe Zehavi

Ilya Chistyakov

Madhav Haridas

Pablo Dominguez

Denis Petukhov

Lior Belaish

Bubu Drum Jah Tooth

Ben Dagovitch

Ayoze Hernandez Lopez

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Desert sun
  2. Sembere
  3. Djanya wofu
  4. Nina Andelea
  5. Senzenina
  6. Ya Musu Salam
  7. Ey Budida
  8. Gina
  9. Yeden
  10. Tigri
  11. Kele