Főkép

Nagyjából negyven évvel első könyve megjelenése után Agatha Christie valami újszerűre vágyott, ami több kihívással kecsegtetett, mint a szokásos évenkénti krimi megírása. Gondolom belefáradt Poirot önteltségébe és Miss Marple csendességébe. Más téren korábban már kipróbálta magát, hiszen Mary Westmacott álnéven öt, teljesen más témájú könyvet írt, de ezúttal azért ennyire nem kívánt eltávolodni az általa jól ismert angol közép- és felsőosztály sötét indulatokkal terhelt életétől. Talán ez volt a könyv létrejöttének háttérben, talán más, ki tudja. Mindenesetre a 2009-ben új fordításban(Molnár Katalin), új címmel megjelent regény nem csak a szerző, hanem az olvasók számára is kellemes kikapcsolódást jelent (ezt a verziót adta ki újra 2019-ben a Helikon).
 
A történet elsőre azokra a csöpögős lányregényekre hasonlít, amelyekben a szegény titkárnő vagy bolti eladólány találkozik a gazdag gyárossal vagy bankárral, és kapcsolatuk nem az egyszeri szexről szól, hanem romantikus szerelemről és persze házasságról. Jelen esetben a szegényeket Michael Rogers, a húszegynéhány éves srác képviseli, aki nyughatatlan munkavállalóként számtalan foglalkozást kipróbált már életében, de valahogy nem találja helyét a világban. Többre vágyik – és álmait most akarja megvalósítani. Különleges helyen álló, egyedi tervezésű ház, szerető feleség és megfelelő nagyságú bankszámla, nem is sorolom tovább az elvárásokat, hiszen megvalósulásuk nagyjából az ötös lottó nyerőszámainak eltalálásával egyenértékű. De mivel regényről van szó, az álom valóra válik a fiatal amerikai milliomos lány révén, s a fiatalok boldogan élnek, míg meg nem halnak…
 
Olvasás közben jó darabig nem tudtam eldönteni, mennyire gondolja komolyan mindezt Christie. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor feltűnt az első baljós jel, amit átok, jövendölés és más efféle csúfság kísért. Ennél többet sajnos nem árulhatok el a történetből – talán már ez is sok –, csak melegen ajánlom minden Christie rajongó számára ezt a különleges hangulatú, formabontó könyvet, ami meglepő módon megérdemli, hogy bekerüljön a legjobb tizenöt Christie könyv közé.

 

A regény címét William Blake: Az ártatlanság jövendölései című költeményéből kölcsönözte, ezzel a versszakkal indul a történet:

Ahány éjjel, annyi nap

Szülhet nyomorogni csak,

Ahány nappal, annyi éj

Szül olyat, ki élvnek él,

Szül olyat, ki élvnek él,

S szüli prédád, örök éj.

 

Ez a fordítás N. Kiss Zsuzsa műve, de az OSZK-n elérhető Kálnoky László próbálkozása is, és ez nekem valamiért jobban tetszik:

Minden éj s napon pedig
Lesz, ki búra születik.
Minden nappal s éjszakán
Lesz, kit sorsa kéjre szán.
Lesz, kit sorsa kéjre szán,
S lesz, kit örök éjre szán.

 

A teljesség kedvéért pedig itt az eredeti:

Every Night and every Morn

Some to Misery are born.

Every Morn and every Night

Some are born to Sweet Delight,

 

Some are born to Sweet Delight,

Some are born to Endless Night.

 

A szerző életrajza

Kapcsolódó írások:

Hadnagy Róbert-Molnár Gabriella: Agatha Christie krimikalauz
Agatha Christie képregények
Interjú Mathew Prichard-dal, Agatha Christie unokájával – 2010. november