Főkép

Évekkel ezelőtt, amikor a feleségem még egy vietnámi vezetésű cégnél dolgozott, akkor mesélte a főnöke, hogy mivel a gyermeke magyar suliba jár, ennek van egy olyan hozadéka, hogy a hagyományos holdújéven kívül a karácsonyt is meg kell ünnepeljék. Mi ez – gondoltam magamban – ha nem a kultúrák egymásra hatásának ékes példája, illetve az ifjabb generációk nyitottságának, és egyben konformista viselkedésének tanújele, no meg a fogyasztói társadalom hatásának kézzelfogható bizonysága.

 

Pont ez jutott eszembe a müncheni énekesnő, Andrea Pancurs új lemeze kapcsán. Vele egyébként már szemezek egy ideje, sokáig hezitáltam az előző albuma kapcsán, de végül az Alpen Klezmer cím túlságosan elrettentő hatásúnak bizonyult. Idén vagy megnőtt a bátorságom, vagy csak a karácsony közelsége miatt gondolkodom másként, de a Weihnukka esetében nem kellett hetekig gondolkodnom, úgy éreztem ez a zene simán belefér a rovatba.

 

A lemez címe arra a kettőségre utal (Weihnachten és a Hanuka összevonásából született), amit a német zsidók éltek meg a 19. században, amikor divatos volt náluk a német szokásokhoz való alkalmazkodás. Vagyis volt náluk karácsonyfa, ajándékozás és ezzel egyidejűleg Hanuka ünnep. Aztán megváltozott a világ és jöttek a harmincas évek.

 

Nagyon fontos, hogy a címe ellenére ez nem egy vallásos muzsika, ne is keressünk a számok között karácsonyi hangulatúakat. Sokkal inkább tekinthető megzenésített versek gyűjteményének, amit személyes szempontok alapján válogatott össze Andrea Pancur. Természetesen van köztük klezmer (Drey dreydl), de alapvetően nem a táncolhatóság volt a szempont. Inkább a különféle hangulatok dominálnak, mint például a „Ned no amoi” esetében a barátok, ismerősök, rokonok elvesztésének érzése, a soha többé nem találkozunk megélése.

 

Az album időnként zenés alter színházi produkciónak tűnik, máskor meg mintha egy erősen kísérletező hajlamú együttes káoszelmélet alapján összeállított műsorát hallgatnám. Egyes számokban zavarba ejtően uralkodónak tűnnek a fúvóshangszerek, de nem hagyhatom ki a felsorolásból a harmonikát sem. Zeneileg a legfurább szerintem a partizáninduló (Partizaner marsh), ez talán picit kilóg az összképből, viszont kifejezetten izgalmas darab.

 

Mégis, ha nem figyel oda az ember, ezekből a személyes dalokból apránként összeáll egyfajta ünnepi hangulat, hajdanvolt és mostani pillantok emlékeivel, és a szeretet fontosságának kinyilvánításával. Nem véletlen az utolsó szám címe (We Shall Live in Peace), a békevágy, a nyugalomra törekvés elválaszthatatlan része a karácsonynak/hanukának.

 

Aki belefáradt a plázák és más helyek mindent beborító karácsonyi zenekínálatába, annak ez a lemez igazi felüdülést jelenthet, olyat, ami mégis képes megteremteni azt a meghitt hangulatot, ami nélkülözhetetlen az év végi ünnephez.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Partizaner marsh, Drey dreydl, Ned no amoi

2019-ben megjelent album (Galileo Music)

Weboldal: www.andrea-pancur.de

 

 

A zenekar tagjai:

Andrea Pancur – ének, harang,

Christian Dawid – klarinét, szaxofon, tuba, harsona

Ilya Shneyveys – harmonika, zongora, elektromos gitár, dob, síp

Alex Haas – nagybőgő, háttérvokál

Miene Costa – háttérvokál

Johann Bengen – kézi dob, háttérvokál, harang

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Heilige Nacht
  2. Drey dreydl
  3. Es wird scho glei dumpa
  4. Der vinter
  5. Partizaner marsh
  6. Ned no amoi
  7. Akht likhtlekh
  8. Mai Madele, mai Tschuraale
  9. Hirten-Doyna
  10. Kommet, ihr Hirten
  11. Ghost Light/Andachtsjodler
  12. Di tsukunft
  13. We Shall Live in Peace