Zenék a nagyvilágból – Adrian Raso: Gypsybilly King – világzenéről szubjektíven 204/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 12. 01.
Már megint egy olyan lemez került a lejátszómba, amit nem kértem, így cseppet sem meglepő módon igazi zsákbamacskának bizonyult. Meghallgatás után egy darabig hezitáltam, hogy hol lenne a helye, de végül – mint már annyiszor – a világzene rovat mellett döntöttem.
A kanadai gitáros Adrian Raso neve onnan lehet ismerős, hogy őt hívták vendégként a 2014-es Fanfare Ciocarlia album felvételéhez. Ő volt az első nem európai zenész, akivel a román társulat közösködött, és a jelek szerint nagyon egymásra találtak, mert a Devil’s Tale album a legtöbb világzenei listára felkerült, és a kritikusoknak is tetszett. A siker hatására számos felkérést kapott, írt zenét filmekhez, dolgozott színházakkal és persze koncertezett, ahol csak lehetett.
Idén októberben megjelent második nagylemeze az Asphalt Tango Records gondozásában, és nagyjából az első szám felénél Django Reinhardt neve jutott az eszembe. Ugyanis Adrian Raso gitározása időnként nagyon emlékeztet Django játékára, és persze a technikához szervesen illeszkedő gipsy jazz muzsika társul. Ez persze csak egy az őt érdeklő muzsikák közül, mert ennél jóval sokoldalúbb művész. A lemez címéből (Gypsybilly King) nem nehéz kitalálni, hogy vonzódik a rockabilly és a roma zene iránt, de van itt még country, déli blues (St. James Infirmary), tex-mex vagy mégis inkább mexikói muzsika fúvósokkal megtámogatva (Tres Pistoleros). Itália köszön vissza a „Once Upon A November”, Christine Zufferey pedig úgy énekel a „Dark Waltz”-ban, mintha a húszas évek francia sanzonénekeseinek lenne egyenesági örököse. Meglepett a „Playa La Ropa” latinos ritmusa, de a „Beelzebaby Swing” is táncra csábított.
Ezt a lemezt elsősorban a gitármuzsika kedvelőinek ajánlom, mert a változatossága és sokoldalúság dacára ez elsősorban mégis Adrian Raso játékára van kihegyezve, ami főként az instrumentális számokban érvényesül, és ugye ezekből van több. Viszont azoknak is érdekes lehet, akik szeretik az ilyen, kis túlzással világkörüli zenei utazásokat. Biztos vagyok benne, hogy egyik tábor sem fog csalódni.
Meghallgatásra ajánlott számok: Tres Pistoleros, Once Upon A November, Dark Waltz
2019-ben megjelent album (Asphalt Tango Records)
Weboldal: https://www.adrianraso.net/home
A zenekar tagjai:
Adrian Raso – gitár
Közreműködők:
Michael Bland – dobos
Christiaan van Hemert
Tamara Marshall
Lee Rocker – basszusgitáros
Christine Zufferey – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
- Eric The Baker (feat. Michael Bland, Christiaan van Hemert)
- One Last Time (feat. Michael Bland)
- Tres Pistoleros (feat. Michael Bland)
- Once Upon A November (feat. Michael Bland, Christiaan van Hemert)
- St. James Infirmary (feat. Tamara Marshall)
- Bobolobo (feat. Michael Bland, Christiaan van Hemert)
- Beelzebaby Swing (feat. Michael Bland)
- The Gypsybilly King (feat. Lee Rocker, Michael Bland)
- Allumenette (feat. Christine Zufferey, Lee Rocker, Michael Bland)
- Emilja’s Waltz (feat. Christiaan van Hemert)
- Playa La Ropa (feat. Michael Bland)
- Dark Waltz (feat. Christine Zufferey, Michael Bland)
- Catch The Devil By Its Tale (feat. Michael Bland)