Főkép

Megmondom őszintén, ha valaki korábban megkérdezi tőlem azt, hogy mit gondolok, melyik a legelterjedtebb, minden földrészen használatos világzenei hangszer, akkor rövid gondolkodás után a harmonikát nevezem meg, hiszen a finn tavaktól az argentin pampákig ismerik és szeretik, megannyi esetben inspirálóan hatott az őshonos népzenékre.

 

Azonban abban is van igazság, amit a kiadvánnyal kapcsolatban olvastam, miszerint a legnépszerűbb hangszer a gitár, mert népzenétől a popig számos stílusban használják szerte a bolygónkon. Ráadásul a hangszer fejlődése nem tekinthető befejezettnek, elég ha csak az ötvenes években megjelent elektromos gitárra utalok, ami nem csak új hangzást eredményezett, hanem befolyásolta a játéktechnikát, és ennek következtében új stílusok kialakulásához vezetett.

 

Az Eric Elrond által összeválogatott számok bizonyítják a gitár elterjedtségét, ami többek között az elnevezések különbözőségében is megfigyelhető, miként a kivitelben is van eltérés. Ami azonban szerintem ennél sokkal fontosabb, a lemezen hallható tizenhét szerzemény a bizonyság arra, mennyire sokféleképpen használható a gitár, a lehetőségeknek tényleg csak a zenészek kreativitása és tehetsége szab határt.

 

Ott van például rögtön az első szám, ami a hagyományos indiai rágák és a slide gitár összepárosítására tett kísérletnek értelmezhető, és az a Debashish Bhattacharya követte el, akinek lemezéről korábban már írtam. A több mint hatperces instrumentális darab igazi gyöngyszem, és egyben remek felvezetés az utána következő zenékhez. A mali származású Samba Touré Afrikából érkezett, és a „White Crocodile Blues” című dal tényleg a mali és a blues muzsika ihletett ötvözése, ének nélkül is megérinti a hallgatót. A 2013-ban elhunyt Bob Brozman „Ska Waltz Train” kompozícióját az utazás ihlette, és azt példázza, hogy egy technikás gitáros mire képes a hangszerével – a változatosság kedvéért ez is instrumentális darab.

 

Helyhiány miatt nem említem mind a tizenhét felvételt, csak amelyek valamiért jobban tetszenek a többinél. Ilyen Shiyani Ngcobo sajátkezűleg, ötliteres olajoskannából késztett gitáron eljátszott száma, ami a zulu hagyományokhoz kapcsolódik (sajnos ő is elhunyt 2011-ben). Az album első énekkel kísért dala Ramon Goose nevéhez köthető, aki az elektromos gitár segítségével a bluest és a szaharai hangulatot ötvözi. A válogatás legvidámabb tétele a kongói Syran Mbenza nevéhez fűződik, aki a soukous gitárján egy korábbi muzsikus Franco Luambo emléke előtt tiszteleg. Tetszetős még Alhousseini Anivolla sivatagi blues nótája (Kammo Tarhanin).

 

Szokás szerint a többi kompozíció sem rossz, csak nekem itt és most a felsoroltak jobban tetszettek. Mindenkit arra bátorítok – kivált a gitármuzsikát kedvelőket – hogy mindenképpen olyan verziót szerezzenek be, amelyekhez jár a booklet, mert ad annyi plusz információt a zenékhez, amit vétek kihagyni. Nálam mindenesetre annyit elért Eric Elrond, hogy pár, általam eddig nem ismert előadónak meghallgattam a lemezeit.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Kirwani One.5+8.Five, White Crocodile Blues, Infidelité Mado

2019-ben megjelent album (World Music Network)

Weboldal: https://worldmusic.net/

 

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Debashish Bhattacharya & Friends: Kirwani One.5+8.Five
  2. Samba Touré: White Crocodile Blues (A song for M)
  3. Bob Brozman Orchestra: Ska Waltz Train
  4. Steve Tilston: Slow Air In Dropped D
  5. Shiyani Ngcobo: Kheta Eyakho
  6. John Renbourn & Wizz Jones: Hey Hey
  7. Ramon Goose: Futa (Feat. Justin Adams)
  8. Horacio Avilano and Martín Alvarado: Milonga De Corralon
  9. Syran Mbenza & Ensemble Rumba Kongo: Infidelité Mado
  10. Kolpakov Duo: Grushen’ka
  11. Alhousseini Anivolla: Kammo Tarhanin
  12. Gustavo Pazos Conde: Campos De La Tarde
  13. Ateshkhan Yuseinov: Atesh's Balkan Flamenco
  14. Pete Berryman: Albatross
  15. Eduardo Niebla: Natural
  16. Teta: Tsakorarake
  17. Fabienne Magnant: Nordestine