Zenék a nagyvilágból – Tinariwen: Amadjar – világzenéről szubjektíven 202/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 11. 15.
Nincs könnyű helyzetben a Tinariwen tagsága, mivel a következő zenész generáció mindent megtesz azért, hogy letaszítsa őket a sivatagi rock/blues képzeletbeli trónjáról. Tágítják a stílus határait, illetve további stílusokkal gazdagítják azt, egyszerre kényeztetve a hallgatókat, és nyomás alá helyezve az idősebb nemzedéket.
Erre a kihívásra nem is olyan egyszerű válaszolni, de véleményem szerint a Mali északi részéből származó együttesnek ez nagyon jól sikerült. Meg sem próbáltak görcsösen valami újat kitalálni, hanem maradtak a jól bevált formulánál, csak kiegészítették pár aprósággal. Az egyik ilyen változás, hogy meghívtak pár ismerőst egy kis közös muzsikálásra. A vendéglista kellőképpen hosszú és a maga módján impozáns, elvégre Warren Ellis vagy Noura Mint Seymali nem csak a sarki csehóban számít ismert névnek, hanem legalább öt földrészen tudják kik ők.
A lényeg persze maga a muzsika, ez a sivatagi bluesnak nevezett rockos valami, ami elsőre-másodikra monotonnak, állandóan ismétlődőnek tűnhet a nyugati fül számára. Dacára a gitárszólóknak, a Tinariwen zenéjének az alapja akkor is Afrika marad, ha elektromos gitáron játszanak, és bluesnak (rocknak) mondják, amit csinálnak. A szememben a fekete földrészt idézi maga az énekmód, ahogyan az előénekes, és a neki válaszoló, vagy a szavait ismétlő kórus látszólag tudomást sem vesz a zenéről, csak mondja a magáét. Ne beszélve az ismétlésekről, amelyek azonmód megmondják, honnan származik a muzsika.
Ahogy korábban említettem, az Amadjar című korong eltér a korábbiaktól. Az évek múlásával a tagok is tapasztaltabbak, bölcsebbek lettek, de inkább arra gondolok, hogy a vendégek által hozott akusztikus hangszerek mennyivel módosítják, színezik a Tinariwen hangzását. Példának a „Taqkal Tarha” számot említem, amiben Micah Neslon mandolinja jelenti azt a bizonyos pluszt, vagy Cass McCombs akusztikus gitárját a „Kel Tinawen”-ben, és ne feledkezzünk meg Warren Ellis hegedűjéről a „Mhadjar Yassouf Idjan”-ban. Kivételt jelent Jeiche Ould Chighaly, aki elektromos gitárjával teszi még rockosabbá a „Zawal”-t.
Természetesen a Tinariwen varázs ezúttal sem marad el, mert az eddig leírtak együttesen olyan hangulatot eredményeznek, aminek nagyon nehéz ellenállni – és igazából nem is érdemes. Megvan benne az időtlenség érzete, a sivatag szépsége, a közösségi élmény, az állandóság, a nyugalom – szóval csupa olyasmi, ami alapban hiányzik a hétköznapjainkból. Mindezeken túl a zene olyan természetességgel hömpölyög elő a hangszórókból, mintha itt előttünk születnének a dalok, olyan formában, ahogyan kikívánkozik a zenészekből, akik nem fellépőként vannak jelen, hanem a közösség tagjaiként, és pletykálkodás helyett ily módon fejezik ki érzéseiket, hangulatukat, osztják meg a mondanivalójukat. Van abban valami bámulatos, hogy miközben végig helyi ügyekről énekelnek, zenéjük mégis szerte a nagyvilágban megérinti az embereket.
Teljesen jogosnak érzem azt a megállapítást, hogy a külföldi turnék, a megjelent nagylemezek, a népszerűség dacára a Tinariwen megmaradt sivatagi együttesnek, és eszük ágában sincs betagozódni a zeneiparba. Ahogyan létezik road movie, úgy ők most megalkották az útközben stúdiózás fogalmát, mivel a lemez egy részét a Noura Mint Seymalihoz történő utazás közben, az esti táborozások alatt írták és rögzítették – így válnak érthetővé, a számok között időnként hallható beszélgetésfoszlányok.
Meghallgatásra ajánlott számok: Kel Tinawen, Zawal, Iklam Dglour
2019-ben megjelent album (Pias)
Weboldal: https://tinariwen.com
Fotó: Marie Planeille
A zenekar tagjai:
Ibrahim Ag Alhabib – ének
Abdallah Ag Alhousseyni – ének, szólógitár
Hassan Ag Touhami – ének, szólógitár, taps, háttérvokál
Eyadou Ag Leche – basszusgitár, elektromos és akusztikus gitár, taps, háttérvokál
Elaga Ag Hamid – szólógitár, taps, háttérvokál
Said Ag Ayad – ütőhangszerek, taps, háttérvokál, akusztikus gitár
Amar Chaoui – ütőhangszerek
Sadam Iyad Abderhamanne
Közreműködők:
Rodolphe Burger – gitár
Warren Ellis – hegedű
Cass McCombs – gitár
Noura Mint Seymali – ének, ardîn
Micah Neslon – charango, mandolin
Stephen O’Malley – gitár
Jeiche Ould Chighaly – gitár
A lemezen elhangzó számok listája:
- Tenere Maloulat feat Warren Ellis
- Zawal feat Warren Ellis, Noura Mint Seymali, Jeiche Ould Chighaly
- Amalouna feat Noura Mint Seymali, Stephen O’Malley
- Taqkal Tarha feat Micah Nelson
- Anina
- Madjam Mahilkamen
- Takount feat Noura Mint Seymali
- Iklam Dglour feat Warren Ellis, Rodolphe Burger
- Kel Tinawen feat Cass McCombs
- Itous Ohar feat Cass McCombs
- Mhadjar Yassouf Idjan feat Warren Ellis
- Wartilla feat Warren Ellis, Stephen O’Malley
- Lalla