Zenék a nagyvilágból – Čendeš: Cossack Attack – világzenéről szubjektíven 198/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 10. 20.
Újabb meglepő tény: a Čendeš együttes (korábban Rusín Čendeš Orchestra volt a nevük) már játszott Magyarországon, amikor idén augusztusban felléptek a nyíregyházi Vidor Fesztiválon. Ennek kapcsán ismét felmerül bennem az igény, kéne egy weboldal – ez lehetne a port.hu, vagy bármi egyéb – ahol áttekinthető módon és naprakészen szerepelnének a hazai világzenei események. Mivel ilyen gyűjtőoldalt egyelőre nem ismerek, marad az utólagos bosszankodás, hogy már megint lemaradtam valami érdekesről, izgalmasról.
Márpedig a Čendeš zenéje van annyira jó, hogy kíváncsi legyek rájuk élőben. Az a kérdés még megválaszolatlan számomra, hogy a ruszin népzene modernizálása lebegett a szemük előtt célként, vagy pusztán a saját művészi önkifejezésüknek kerestek és találtak megfelelő keretet. Hallgatói szempontból talán nem is olyan fontos erre a kérdésre a válasz, sokkal inkább érdekesebb, ahogyan megoldják a különféle stílusok keverését. A „Sosna lament” és a hozzá szervesen kapcsolódó „Horila sosna” kettős azt példázza, milyen ügyesen építik egybe a népi és a klasszikus zenét. Ez utóbbit főként a vonósok, a ruszint pedig főként az ének és a cimbalom képviseli – a kettő együtt azonban már nyilvánvalóan világzene.
Amikor felbukkannak a címben említett kozákok minden sokkal dinamikusabbá, pezsgőbbé válik (Jichaly kozaky), de ezekben a dalokban is megfigyelhető a hangszerelés gazdagsága. Nyilván mindenki tehetséges muzsikus az együttesben, és ebben a számban a hangszeres tudáson kívül a kompozíció összetettsége is tetszik, ahogy elhelyeznek egy-egy improvizációs betétet, majd ebből lazán visszatérnek az alapdallamhoz, az részben magyarázat arra, hogy miért került fel a lemezük a WMCE listájára.
Zuzana Stračinová éneke magával ragadó – főként a lassabb, balladaszerű tételekben –, mert nagyszerűen visszaadja az érzelmeket, és mentes minden műviségtől. Jó példa erre az „Oj, chto to chodyt po hrobi” című nóta, ami egyébként a népi és jazz jegyek keveredése miatt is emlékezetes. No meg azért, mert az együttes egyik védjegyének számító férfi-női ének (helyenként kánonban) nagyon erős benne.
Természetesen vannak a Cossack Attack című albumon direktebb, azonnal ható számok (Tumba), azonban összességében érzem az átgondoltságot, a kísérletező szellemet. Számomra most nem annyira feltűnő a velük kapcsolatban emlegetett balkáni és roma hatás, ellenben az ukrán, a jazz és a klasszikus muzsika ötletesen van jelen a zenéjükben. Egy dolog biztos, nem elég egyetlen alkalom, mert annál sokkal gazdagabb, sokrétűbb a zene, és ezért célszerű a lemezt legalább négy-öt ízben meghallgatni. Mindezek után szeretném élőben is látni ezt a hat embert a színpadon, miként működnek ebben a formában ezek a dalok.
Meghallgatásra ajánlott számok: Tumba, Oj, chto to chodyt po hrobi, Jichav kozak za Dunaj
2019-ben megjelent album (Môlča Records)
Weboldal: https://www.facebook.com/CendesOrchestra/
A zenekar tagjai:
Peter Šipula – ének, hegedű
Andrej Turčin – hegedű
René Bošeľa – brácsa, gitár, ének
Zuzana Stračinová – cimbalom, ének
Jakub Stračina – nagybőgő
Róbert Bošeľa – dob, ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Tumba
- Kolomyjka II
- Jichav kozak za Dunaj
- Ty – ja – my
- Sosna lament
- Horila sosna
- Jichaly kozaky
- Oj, chto to chodyt po hrobi
- Zelene je žyto
- Banduriste
- Oj nunu
- Festival morning introduction
- A čija to chyža