Zenék a nagyvilágból – Marko Marković Brass Band: Mastika – világzenéről szubjektíven 198/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 10. 18.
Egyetértünk abban, hogy az már önmagában jelent valamit, ha egy lemez produceri feladatait Boban Marković végezte? Ha ehhez még hozzáteszem azt, amit az idei, sorrendben negyedik Budapest Ritmo Fesztivál szombati napján mondtam, nem sokkal a Marko Marković Brass Band koncertje után, miszerint láttam színpadon a balkáni rezes bandák jövőjét – nos remélem ennyivel már sikerült mindenkinek felkeltenem az érdeklődését.
Úgy érzem, Marko Marković szeme előtt az lebegett, hogy a hagyományos rezesbandát kortárs együttessé alakítsa, olyan muzsikával, amely legalább annyira szervesen táplálkozik a hagyományokból, mint amennyire nyit napjaink stílusai felé, legyen az jazz vagy rumba. Ez a törekvés már koncert közben kiderült számomra, amikor a megszokottnál jóval szabadabban értelmezték a tempót, a ritmusváltást, az egymás közötti szólók leosztását, amit csak megerősített, amikor jazzesre vették a figurát.
Bár ezen a lemezen ennek nincs nyoma, de igazából akkor győztek meg egyedülálló mivoltukról, amikor eljátszottak pár rezes örökzöldet, mert úgy nyúltak ezekhez a mindenki által ismert darabokhoz, hogy sikerült ezeket újszerű formában eljátszaniuk. Mert az ugye nem jelent pluszt, ha gyorsabban játszunk a többieknél, ellenben ha újraértelmezzük, szétszedjük darabokra, pár részt lecserélünk másra, és még mindig élvezhető amit csinálunk – na az már valami. A cikk végi második videó valamit vissza ad ebből a felfogásból (Ederlezi), és ugyan örökzöld nem szerepel a tracklistában, ez a fajta megközelítés gyakorlatilag az album minden dalában tetten érhető.
Az albumindító „Ali Baba”, elsőre egy echte umta-umta darabnak tűnik, rezesekkel, lassú középrésszel, ami után máris egy balkáni forgatagban találjuk magunkat. Azonban a megszokott ritmus helyett mást, rockkal kacérkodó valamit kapunk, és az is érdekes, hogy a dallamot időnként az ének, nem pedig a hangszerek viszik tovább. „Serbian Funk” névre hallgat a következő gyöngyszem, ebben tényleg meglépik a funkot és a hagyományos rezes megszólalást keverő figurát. Vagy ott van a „Suzi Gadži”, amiben popos és latinos elemeket hallok, a szám lüktetése pedig, főként amikor a második felében előtérbe kerül a balkáni dallamvilág – ezt nem felejti el egyhamar a hallgató.
Ne részletezem, mert mindegyik számban van pár izgalmas megoldás (a „Connect” éneke például), amiért a Mastika albumot vétek csak egyszer meghallgatni, legalább négy-öt alkalom szükséges a behatóbb ismerkedésre, bár tény, a táncoslábúak pavlovi reflexeit azonnal beindítják az olyan energikus darabok, mint például a címadó szám, aminek a közepébe jazzes lazulást helyeztek el. Említettem már, hogy a „Pijanica” latinos alapokra épül?
Szerencsére akárcsak az apja, Marko és társulata sem kerüli el hazánkat, így időről-időre megnézhető mire képesek a színpadon. Szerintem érdemes, mert túlzás nélkül a számomra ők jelentik a rezes bandák jövőjét.
Meghallgatásra ajánlott számok: Mastika, Bob Sound, Ali Baba
2019-ben megjelent album (Mascom Records)
Weboldal: http://markomarkovicbrassband.com
A zenekar tagjai:
Marko Marković – trombita
Ivan Pavlovic – trombita
Miroslav Krstic – trombita
Boban Demirovic – kürt
Miroslav Sejdic – kürt
Stoimen Ilic – basszustuba
Stefan Ismailovic – dob
Danijel Jovic – Goč
A lemezen elhangzó számok listája:
- Ali Baba
- Serbian Funk
- Vibracija
- Suzi Gadži
- Connect
- Mastika
- Pijanica
- Marija
- New York Thieves
- Bob Sound
- Sexy Boom