Beszámoló: Csontváry természete – MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen

A debreceni MODEM különleges élménnyel lepte meg látogatóit a saját születésnapján: megmozdított négy Csontváry-képet.

 

Vagyis valós idejű audiovizuális installációkat mutat be a múlt század fordulójának legkülönlegesebb magyar művészétől, a világ legnagyobb „napút festőjétől” ihletve. Már ha jól értette az ifjú Csontváry a próféciát. Mert önéletírásában így idézi meg a sugallatot: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél” De aztán hozzáteszi: „a legnagyobb szó után a következő szót nem értettem meg”. A lényegen azonban mit sem változtat ez, az a fontos, hogy küldetését nagyon is komolyan vette, tanulmányozta a legnagyobbakat, csak hogy megállapíthassa: a Vatikán összes remekművében (Raffaellóét is beleértve) „mind együttvéve élő természetet nem találtam”. És ezután elindult saját pályáján, belső késztetéseinek engedelmeskedve, vándorolva, a természet titkait lesve és ragyogó színekkel festve.

 

A MODEM tárlata azonban nem elsősorban Csontváryról szól, hanem inkább a digitális technikáról. Ugyanis ezt használják arra, hogy a festményeken erőteljes vonalakkal, színekkel rögzített természetet valóságos mozgásában, állandó változásában is lássuk. A Vihar a pusztán című festményt egy helyben letölthető applikáció segítségével „hozhatjuk mozgásba” telefonunk kijelzőjén: az égen a felhők sűrűsödnek, közelednek a földhöz, majd súlyos esőcseppek folynak szét a kamera lencséjén… A nagy Tarpatak völgye a Tátrában című festményen először a kompozíció fő vonalait jelző ívek jelennek meg, majd a Nap útja: más és más részét világítja meg a tájnak, növelve a völgy mélységét és tágasságát, kiemelve a kontrasztot a csúcsokkal. A Magányos cédrus is átmegy ezen a metamorfózison, de itt a fények mozgása mellett a fa mozgása is érvényesül, hangsúlyozva az alkotás dinamikáját. De vihart is kelthetünk, ha belefújunk a vetített kép előtt álló mikrofonba, a fejhallgatóban pedig hallhatjuk az ágak recsegését. A Baalbekkel is játszhatunk kicsit: változó nézőpontokat jelölhetünk ki, és a fényviszonyokat is kedvünkre változtathatjuk egy érzékelő fölött mozgatva tenyerünket.

 

És aki bensőséges viszonyban van ezzel a digitális világban, az a kapcsolódó workshop keretében megismerkedhet azzal, hogy miként lehet hasonló hatásokat elérni, akár egy mobiltelefonnal is. Elsősorban iskolás csoportokra számítanak, de szívélyesen fogadnak minden betévedő felnőttet is.

 

Én csak bevándorlónak számítok ebben a világban, elég bátortalanul bánok az eszközökkel is. Mégis nagy élményt jelentett kedvelt festményeimnek ez az újszerű megjelenítése, és úgy érzem, nem elvett, inkább hozzátett valamit az egyébként is csodálatos alkotásokhoz.

 

Az installációk 2019. október 6-áig tekinthetők meg.