Zenék a nagyvilágból – Santana: Africa speaks – világzenéről szubjektíven 195/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 09. 29.
Nem nagyon kísértem figyelemmel Carlos Santana pályafutását az 1999-es Supernatural lemez után. Nyilván van fogalmam arról, hogy ki ő és mit csinált az elmúlt ötven évben (1969-ben jelent meg az első, saját nevét viselő albuma) – Woodstock és egyebek –, de akkoriban azt hiszem túl fiatal voltam a rá jellemző gitármuzsikához, később pedig már egészen más típusú zenékért lelkesedtem, majd jött a world music.
A fentiek fényében érthető meglepődésem, amikor szembesültem a ténnyel: az idei korongja felkerült a világzenei slágerlistákra. Az első gondolatom az volt, hogy minek köszönhető ez a fejlemény, és vajon mennyiben más a mai zenéje a húsz évvel ezelőttihez képest. Aztán meghallgattam a 2019-es albumot, nem egyszer, nem kétszer, és igazából azt nem értettem, miért csak most került sor erre a fúzióra, miért kellett éveket, évtizedeket várni rá.
Az Africa speaks cím kicsit megtévesztő, mivel a dalszövegek túlnyomó részben spanyol és angol nyelvűek, valamint nagyon sok esetben dominálnak a latin zenei elemek, nem beszélve Santana gitározásáról, ami rock és jazz, szóval alapban nem sok köze van a fekete kontinenshez. A megfejtést azonnal adja a cím: ezt a lemezt Afrika ritmusai és hangjai ihlették. Mégpedig nem is akárhogyan, mert ha elhiszem amit ezzel kapcsolatban mondtak, akkor az egész lemezt mindössze tíz nap alatt vették fel. Illetve a megjelenteknél jóval többet, mert eredetileg egy híján ötven dalt játszottak fel Rick Rubin(!) producer társaságában, és ebből választották ki végül ezt a tizenegy szerzeményt.
Kellemes meglepetést okozott az összes dalban közreműködő spanyol énekesnő, Buika jelenléte. Származása okán (Egyenlítői-Guinea) neki nem idegen Afrika ritmusvilága, miként jelenlegi otthona (Florida) révén a latinos zene sem áll távol tőle, vagyis ideális választásnak bizonyult az énekesnői posztra. Egy szám erejéig csatlakozott hozzá Laura Mvula, akivel közösen összehozták az egyik legjobb számot (Blue Skies).
Úgy gondolom az album arra tesz kísérletet, hogy megmutassa, milyen egyszerű társítani a különféle kultúrákat, és Afrika mennyire ott lehet a látszólag távoli stílusokban. A „Bembele” és a „Candombe Cumbele” tételek egyértelműen afrikai dalok, ottani énekkel és ritmussal, amiből egyedül Santana gitározása lóg ki. A másik végletként ott van az „Oye Este Mi Canto” és a „Yo Me Lo Merezco” – a maguk echte latin lüktetésével, énekével. De valamilyen módon, még ha csak jelzésértékűen is, mindegyik szerzeményben a domináns mellett ott van a másik földrész is. Viszont minden esetben sikerült megtalálni azt az arányt, amitől nem kényszer szülte nótákat hallok, hanem remek dalokat, amit még az esetlegesen soknak tűnő gitározás sem rombol szét.
A lemezre jellemző a sokszínű ének és a letisztult hangszerelés, és nem utolsó sorban ezek összehangolt elrendezése. Meggyőződésem szerint dalról dalra egyre mélyebbre és mélyebbre kerülünk a Santana által megálmodott zenei világba, egy olyan világba, ahol emlékezetes dallamok, mozgásra késztető ritmusok várják a hallgatót. Santana nyilván mestere a gitárjának, viszont ha arra van szükség, szerényen meghúzódik a háttérben, szinte csak alájátszik a többieknek (Blue Skies).
Nekem legjobban a kislemezen is kiadott „Breaking Down the Door” tetszik, mert ebben ott a latinos életérzés, és a harsona csak fokozza a hangulatot, ami még akkor sem törik meg, amikor Santana szólózni kezd. A „Blue Skies” a leghosszabb dal az albumon, több mint 9 perces. Hangulatos zongorával, basszusgitárral és gitárral kezdődik, aztán belép a lágy, finom ritmus, összeállnak egy lassú jazzes kompozícióvá, amit remek vokál és ének koronáz meg. Az egésznek van egy visszafogott, mégis feszült hangulata, amit csak fokoz a félidőben felbukkanó ikergitár, amitől elszabadul az energia. Majd miután mindenki kitombolta magát, visszatérünk az eredeti állapotba, immáron ének nélkül, csak a zongora-gitár-ütőhangszerek hármasa szólongatja egymást a szellőssé vált térben.
Bámulatosnak tartom, hogy ötven év zenélés után mire képes Santana. Hozza a rá jellemző latin rockos alapokat, ami mellé bátran odailleszti a jazzt, kiegészíti sok-sok gitárszólóval – és persze afrikai hangulattal, ami Buika hangjával válik tökéletessé.
Meghallgatásra ajánlott számok: Breaking Down the Door, Los Invisibles, Blue Skies
2019-ben megjelent album (Universal)
Weboldal: https://www.santana.com/
A zenekar tagjai:
Carlos Santana – gitár, ének
Buika – ének
Laura Mvula – ének
Cindy Blackman Santana – dob
Tommy Anthony – ritmusgitár
Ray Green – harsona, háttérvokál
David K. Mathews – hammond B3, billentyűs hangszerek
Karl Perazzo – konga, ütőhangszerek
Benny Rietveld – basszusgitár
Salvador Santana – billentyűs hangszerek
Andy Vargas – háttérvokál
Közreműködők:
Andy May – hammond orgona
The Highfield Quartet – vonósok
Matfen Brass Section – rézfúvósok
A lemezen elhangzó számok listája:
- Africa Speaks
- Batonga
- Oye Este Mi Canto
- Yo Me Lo Merezco
- Blue Skies
- Paraisos Quemados
- Breaking Down the Door
- Los Invisibles
- Luna Hechicera
- Bambele
- Candombe Cumbele