Főkép

Pár alkalommal már említettem, hogy az egyik gyengém a mariachi muzsika. Gyakorlatilag mindegy, milyen felállásról, újító vagy hagyományőrző együttesről van szó, mindent ilyen lemezt kitörő örömmel fogadok, és napokig azt hallgatom. A Mariachi Los Camperos formáció nem ismeretlen számomra, hiszen a kettővel ezelőtti lemezükről annak idején írtam (itt elolvasható).

 

Az alapító Natividad „Nati” Cano 2014-ben, 81 éves korában elhunyt, így ez a lemez már teljes egészében Jesús „Chuy” Guzman zenei elképzeléseit tükrözi, bár úgy gondolom, nem tévesztette szem elől Cano eredeti elképzelését, miszerint: „mindig szívből játszani, és nem foglalkozni a szabályokkal – játszani büszkén, és menni előre”.

 

Biztosan nincs könnyű dolga, hiszen az eddig eltelt több mint ötven év alatt a Mariachi Los Camperos egyfajta intézménnyé vált. A zenekar egyaránt feladatának tartja a fiatalok oktatását, a hagyományok ápolását és egyúttal azok megújítását, és mellékesen erősíti a két ország (Mexikó és USA) közötti kapcsolatot.

 

Az idén augusztusban megjelenő album felfogható egyfajta mariachi útikalauznak, mert különböző stílusú dalokat válogatott össze Guzman, melyek többsége akkor volt népszerű, amikor gyerekként hallgatta őket, és amelyek hatására elhatározta, ő bizony mariachi zenész lesz.

 

Van itt son jalisciense (El Pasajero – The Passerby), son jarocho (Pájaro cú – Coo Bird), bolero (Mexicali Rose / South of the Border) – de nem folytatom, mert igazából az a lényeg, hogy csak annyira nyúlt bele a zenébe Guzman, amitől azok még garantáltan felismerhetőek maradjanak, de közben frissnek és újszerűnek tűnjenek. Ez persze csak akkor érhető tetten, ha előtte meghallgatjuk az eredeti, évtizedekkel korábbi felvételeket, viszont ez tényleg csak opció, a muzsika ennek mellőzésével is tökéletesen élvezhető.

 

A De Ayer para Siempre magával ragadó album lett, a nagylétszámú mariachi zenekar hangzása nem csak körbeöleli a hallgatót, hanem azonnal egy fiesta közepébe repíti, ahol nem csak a hangok, hanem az érzelmek is áradnak. A muzsikusok játékában érzem az energiát, ez nem holmi hakni fellépés, ez kérem igazi örömünnep, ahová nem csak az ünneplő ruhájukban érkeznek az emberek, hanem magukkal hozzák különleges dalaikat. Szerintem jót tett az együttesnek a vérfrissítés, az új tagok hozta lendület.

 

Már csak egy európai turné hiányzik, mert egy soktagú mariachi együttes élő koncertjének megtekintése még hiányzik az élményeim közül – és miért ne lehetne ez a Mariachi Los Camperos fellépése.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: El pasajero, María bonita, Mexicali Rose

2019-ben megjelent album (Smithsonian Folkways Records)

Az együttes weboldala: https://www.mariachiloscamperos.com

 

 

A zenekar tagjai:

Jesús „Chuy” Guzman – zenei igazgató, hegedű, ének

Juan Jimenez – gitarrón

Sergio „Checo” Alonso – hárfa

Raul Cuéllar Jr. – hegedű, ének

Julio Hernandez – hegedű, ének

Alfredo Gomez – hegedű, ének

Roberto Lopez – hegedű

Ernesto Lazaro – ének

Mario Hernandez – vihuela

Fernando Ortiz – trombita

Jonathan Palomar – gitár

Richard Ramos – trombita, ének

Juan Rodríguez – hegedű, ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. El pasajero (The Passerby)
  2. Cuando yo quiera has de volver (When I Want, You Must Return)
  3. María bonita (Beautiful María)
  4. Veinte años (Twenty Years)
  5. Mexicali Rose / South of the Border
  6. Ya lo pagarás con Diós (You Will Pay for It with God)
  7. Popurrí boleros (Bolero Medley)
  8. Pájaro cú (Coo Bird)
  9. Estrellita (Little Star)
  10. Vivir sin tí (To Live Without You)
  11. Popurrí María Grever (María Grever Medley)
  12. España Cañí
  13. La última canción (The Last Song)
  14. Popurrí Fuentes (Fuentes Medley)