Főkép

Fraknó vára Ausztriában található, Burgenlandban. Egykor Magyarországhoz tartozott, s máig az Esterházy-család birtoka. Számos érdekessége van, de a legfurcsább mégiscsak a kitömött krokodil, amely az egyik boltív alatt lóg. Ő az egyik főszereplője Molnár Krisztina Rita legújabb gyermekkönyvének, melyben talán az a legfantasztikusabb, hogy a valóságról (történelemről, kultúrtörténetről) mesél úgy, hogy leköti az olvasót.

 

Mert ez a krokodil, bár beszél (legalábbis a másik főszereplő, Dorka hallja őt), nem kezd semmi Disney-filmbe vagy fantasztikus regénybe illő kalandozásba. Ő csupán csak mesél. A Nílusról, ahonnan jött, és Esterházy Pálról, a török korban élt nádorról és ispánról, és hogy mi mindent vitt ő véghez, túl azon, hogy szerzett magának egy kitömött krokodilt, amit okkal helyezett el egy bizonyos kapuba. És lehet, hogy mindez unalmasan hangzik, de Molnár Krisztina Rita olyan élményszerűen és lenyűgözően ír róla, hogy egy pillanatig nem unatkoztam.

 

Ez a könyv ugyanazt a szellemiséget képviseli, mint az írónő Maléna és Térfogó sorozatai. Úgy tanít, úgy mutat meg dolgokat a világból, az emberből, hogy általa az olvasó gazdagabbnak érzi magát, és örül, hogy embernek született. Ahogy a természet csodáit, úgy a történelem és kultúra alkotásait-eredményeit is olyan módon tárja elénk, hogy a gyermek olvasók is átérzik, mi a jó bennük. Ebben a kötetben épp úgy megvan az életöröm és a derű, mint a többiben, amit ez a hölgy írt, csak épp itt egy vár és története kapcsán jelennek meg. A stílus, a mód, ahogy kézen fogja az olvasót és bevezeti Fraknó várába, az pedig gyengéd, együttérző, de egyben határozott és olyan tiszta, mint a forrásvíz.

 

Bárcsak mindenkinek olyan tanítói-tanárai lennének, mint Molnár Krisztina Rita! Nem fulladnának unalomba a tanórák, mert ő tudja, hogyan kell megmutatni a mobiltelós generációknak is a világ szépségeit. Tudja, hogyan kell felkelteni a figyelmet, de azt is, hogy hogyan magyarázza el a bonyolultabb összefüggéseket az olvasónak. Ritka az olyan író, aki egyben jelenség is, akinek olyan kisugárzása van, mely minden mondatát áthatja, és lenyűgözi, magával ragadja az olvasót – ő ilyen. És a Borostyán, az időkapus is varázslatos kötet, hasonlóan a korábbiakhoz, ám ezt, szemben a korábbiakkal, Szalma Edit gyermeki, kedves illusztrációi díszítik.