Zenék a nagyvilágból – Parno Graszt: Már nem szédülök – világzenéről szubjektíven 190/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 08. 18.
Tisztán emlékszem, hogy első ízben a 2015-ös Budapesti Womex nulladik napján, a Fonóban megtartott magyar mustrán láttam a Parno Graszt együttest. Előzetesen őket sem ismertem, de a félórás koncertjük meggyőzött arról, hogy olyat tudnak, amit csak kevesen. Hónapokkal később pedig az is kiderült, a zeneiparban nincs igazság, hiába lett tökéletes az előadásukban a „Mert a nézését meg a járását” című dal, ha egy teljesen más felfogásban készült verzió letarolta az országot. Szerencsére ez nem vette el a kedvüket, és ugyanolyan lelkesedéssel lépnek fel szerte az országban, no meg persze a határokon túl.
Azt sajnos nem tudom, miért tartott ennyi ideig a soron következő album elkészítése, hiszen az előző nagyon-nagyon régen, még 2011-ben jelent meg. Az meg pláne különös, hogy ugyan 2018 áprilisában vették fel a dalokat, csak egy év múlva került a boltokba a Már nem szédülök (pedig mintha arról lett volna szó korábban, hogy 2018 karácsonyán már hallgatható lesz).
A Parno Graszt zenéje nagyon egyszerűen meghatározható: hagyományos roma népzene, ami gyakorlatilag csak az alapokat, a hozzáállást, a hangulatot, az életvidámságot és persze a bánatot jelenti. Mert egyébként már elég messzire jutottak a hagyományoktól, kezdve azzal, hogy jóval nagyobb hangszerparkot használnak, mint mondjuk Kodály idején. Harmonika, tambura, gitár, cajon – hogy csak párat említsek közülük. Aztán ott vannak a feldolgozások (itt most Quimby, de a repertoárban AC/DC is megtalálható), nem beszélve az Eurovíziós Dalfesztiválra írt dalukról, amelyben karibi ritmust vélek felfedezni.
A mostani lemezre 16 nóta került fel, és ezek megmutatnak valamit abból a sokszínűségből, ami az együttest jellemzi. Hagyományos cigány népzene (saját képükre formálva), roma és magyar nyelvű szövegek, különféle élmények ihlette szerzemények. A másik dolog, amiért szeretni lehető őket, az a természetesség, ami egyszerűen csak árad belőlük, itt nincsen patikamérlegen adagolt hangszerelés. Úgy vélem ők egyszerűen tudják, mit és hogyan kell játszaniuk, illetve azt kitalálja Oláh József zenekarvezető, a többiek meg szépen csatlakoznak hozzá, követik. Ebből a zenéből tényleg árad a szabadság, az érzelmek, és persze azonmód táncra, éneklésre, de legalább tapsolásra késztet.
Tudom, az élő fellépéseik hangulatával nem ér fel a Már nem szédülök, arra viszont tökéletesen alkalmas, hogy két koncert között otthon mulassunk, vagy pusztán élvezzük a muzsikájukat. Nekem legjobban a Cimbaliband hatására íródott-áldolgozott „Bánat-bánat”, az érdekes ritmusú címadó „Már nem szédülök”, és a balkánt roma zenével keverő „Gelem, gelem – Mentem-mentem” tetszett a legjobban.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy ott a helyem a Parno Graszt következő budapesti fellépésén, és remélem a következő alkalommal egy élő koncertet rögzítenek, hogy azok is átélhessék azt a csodát, amire a színpadon képesek, akik egyébként nem járnak koncertekre.
Meghallgatásra ajánlott számok: Már nem szédülök, Bánat-bánat, Gelem, gelem – Mentem-mentem
2019-ben megjelent album (Fonó)
Az együttes facebook oldala: https://www.facebook.com/parnograszt/
A zenekar tagjai:
OLÁH József – tambura, gitár, ének
OLÁH János – nagybőgő, ének
OLÁH Viktor – gitár, ének
OLÁH Krisztián – harmonika, ének
OLÁH Heléna – ének
VÁRADI Mária – ének
BALOGH Mária – ének
JAKOCSKA János – gitár, ének
HORVÁTH Sándor – kanál, ének
NÉMETH István – kanna, szájbőgő
Közreműködők:
HORVÁTH Zsolt Noé – gitár
HORVÁTH Pákó – cajon
GALYAS Zoltán – cimbalom
VÁRADI Zoltán – brácsa
SZILÁGYI Antal – hegedű
SZIROTA Jennifer – ének
A lemezen elhangzó számok listája:
- Kánák Dikháv voj khélél – Amikor táncolni látom
- Amikor csak tehetem
- Már nem sz.dül.k
- Ki az urát nem szereti
- Bánat-bánat
- Sehol sem talállak
- Másnak dalol az a madár
- Párnyi lulugyi – Fehér virág
- Nem gondoltam, hogy így járok
- Betyár vagyok jól tudom
- Madárka, madárka
- Pálá o Shávo – A Fiam után
- Shunén romálé – Halljátok cigányok
- Áj Dévlálé – Jaj Istenem
- Gelem, gelem – Mentem-mentem
- Fekete tyúk