Főkép

Nem hallottam a New York-i duó előző, még 2016-ban megjelent lemezét, így mondhatni telesen váratlanul ér a zenéjük. Mi több, amikor felcsendültek az első szám (Every Last Coffee Or Tea) bevezető akkordjai, egy ideig abban a hiszemben voltam, hogy egy ismeretlen tuareg banda játszik. Aztán hamarosan tisztult a kép, náluk teljesen hiányzik az ének, és ugyan a gitár valóban sivatagi rockra/bluesra emlékeztető riffeket ismétel, miközben a ritmusok néha szaharai eredetre emlékeztetnek, de az összhatás egészen más lesz.

 

Az I Was Real albumra felpakolt kilenc szerzemény zavarba ejtően sokszínű zenei világot képvisel, hallgatóként mégis úgy éreztem, nagyon egységes, csak éppen azt nem tudom röviden megfogalmazni, hogy miért. Mondanám minimalizmusnak, hiszen Che Chen gitáros előszeretettel ismétel vagy kerülget pár hangot, és Rick Brown ritmusfelelőssel párban egyszer sem érzik szükségét a felfokozott tempó nyújtotta mámornak. De a szimpla minimalizmusnak ellentmond a hangszerelés gazdagsága (például a „WZN3 – verso” tételben), inkább egyfajta világzene-pszichedelia-révülés alaptengelyre elhelyezett, alkalmanként jazz, blues ízekkel fűszerezett valaminek nevezhetjük, aztán van még rock, és torzított gitárból is akad itt egy kevés, csak mivel már mindenkinek elege van az új stílusjelölő címkékből, maradjunk annyiban, hogy a 75 Dollar Bill formáció harmadik korongja legalább annyira egyéni, mint az első.

 

Szokás szerint szánjunk rá kellő mennyiségű időt, amikor fő tevékenységünk a zenehallgatás lesz, ellenkező esetben úgy megy el mellettünk a muzsika, mint az expresszvonat a falusi vasútállomáson várakozókkal teli perontól fél méterre. Látjuk, illetve halljuk és érezzük azt, hogy valami történt, de a részletekkel kapcsolatban tanácstalanok maradunk.

 

Ha viszont képesek vagyunk ráhangolódni az efféle zajongásra (készséggel elismerem, hogy a kilenc kompozíció nem tetszik majd mindenkinek), akkor olyan élményben lesz részünk, ami egyébként csak ritkán adódik. Kivált a két leghosszabb tételt, az összesen majd fél órára duzzadó „Every Last Coffee Or Tea” és „I Was Real” címűeket érdemes alaposan megfigyelni, mert ezekben érhető tetten legjobban a duó zeneszerzői ténykedése.

 

Mindezen túl, ha arra vagyunk fogékonyak, akkor ez a zene simán felfogható modern sámáni révületet előidézőnek, kortárs rituálénak. Az egyik kritikus szerint, amit ők ketten csinálnak, az visszatérés a zene lényegéhez, lecsupaszítással és minden felesleges sallang eltávolításával. Ezzel részben egyetértek, azzal a kiegészítéssel, hogy a zene mindenkinek mást jelent, vagyis ez csak egy, a lehetséges kiindulási pontok közül, melyek révén a jövő muzsikáját érjük el.

 

Akit viszont érdekelnek az új, erősen kísérletező albumok, a minimalizmus és a blues, az tegyen egy próbát, garantáltan valami eredetit fog hallani az I Was Real albumon.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Every Last Coffee Or Tea, I Was Real, WZN4

2019-ben megjelent album (Glitterbeat/Tak:Til)

Az együttes weboldala: https://75dollarbill.bandcamp.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Che Chen – elektromos gitár

Rick Brown – ütőhangszerek

 

Közreműködők:

Cheryl Kingan – szaxofon

Karen Waltuch – brácsa

Sue Garner - gitár és basszusgitár

Andrew Lafkas – nagybőgő

Jim Pugliese – ütőhangszerek

Barry Weisblat - jelfeldolgozás, Casio SK-1

Steven Maing – gitár

Carey Balch

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Every Last Coffee Or Tea
  2. C. or T. – verso
  3. Tetuzi Akiyama
  4. I Was Real
  5. WZN3 – verso
  6. I.New New II.The Worm III.Like Laundry
  7. There’s No Such Thing As a King Bee
  8. WZN4
  9. WZN3