Zenék a nagyvilágból – Gaiteiros de Lisboa: Bestiário – világzenéről szubjektíven 189/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 08. 09.
Tavaly egy válogatáslemez kapcsán ismertem meg a Liszaboni dudásokat – magyarul ezt jelenti az együttes neve – és azonnal felkerültek arra a listámra, amelyen azokat tartom nyilván, akiket figyelnem kell, mert annyira különlegesek, vagy egyszerűen csak szeretnivaló a zenéjük. A Gaiteiros de Lisboa esetében mindkét verzió igaz, mert a mai napig kedvelem amit csinálnak, és abban az értelemben különlegesek, hogy kevés európai világzenei együttes van, akik a középkorig nyúlnak vissza ihletért. Illetve ez nem teljesen igaz, hiszen minden népzene évszázadok alatt formálódott olyanná, amit a múlt században összegyűjtöttek, vagy amit kis szerencsével még gyerekkorunkban megismertünk – ettől függetlenül nem ismerek hasonló muzsikát játszó együttest, így nálam maradnak az egyedi és különleges kategóriában.
Ez még csak a hatodik lemezük, ami az 1991-es alapítás dátumát figyelembe véve nem tűnik soknak, kivált, ha hozzáteszem, hogy az utoljára 2012-ben jártak stúdióban. Ez viszont számomra ígéretes felvezetés, mert ennyi idő bőven elegendő az új számok alapos kidolgozására, koncerteken való kipróbálásukra, hogy amikor végül a stúdióba vonulnak, akkor már a tökéleteshez közelítő verzió kerüljön a lemezre.
…és így is lett.
Tudom, manapság már nem érdemes kiemelni a hangzás kiválóságát, mert az alapelvárás. Viszont az a dinamika, ahogyan a „Roncos Do Diabo” című számban megszólalnak a dobok, az valami bámulatos. Egyébként is kedvencem ez a szám, a menetelős ritmusa, a Carmina Buránát idéző ének, és a templomi kórusokra hajazó betétek miatt. A hatást csak felerősíti a videó, amihez rengeteg középkori képanyagot használtak fel. Modernizált hagyományőrzés – röviden így írható le a zene.
Amiből a humor, a vidámság sem hiányzik. Erre jó példa a másik klip (lásd a cikk végén), ami a maga módján vicces, és közben még a társulat játékát is megnézhetjük, élvezhetjük az előzőtől eltérő énekstílust, és azt, hogy a dudát milyen jól helyettesíti a többi fúvós hangszer. A legszebb, hogy ebben a nótában egy középkori portugál legendát, az Aljubarrota városában élő Brites de Almeida történetét dolgozták fel.
Komolyan mondom, már megint rácsodálkoztam arra a varázslatra, ahogyan a hagyományos muzsikát és hangszereket, a polifóniát, úgy teszik modernné, kortárs valamivé, hogy hallgatás közben nem csak a középkor hangulatát élem át, hanem egyfajta időtlenséget is. Amíg az emberek ragaszkodnak az élő zenéhez, addig a Gaiteiros de Lisboa mindig talál majd magának közönséget – ebben teljesen biztos vagyok.
Tény, zenéjükhöz sokat hozzátesznek a meghívott vendégek (Zeca Medeiros, Filipa Pais, João Afonso, Pedro Oliveira, Rui Veloso és Segue-me à Capela női kórus) – nekem legjobban a „Comprei Uma Capa Chilrada” (meglepett benne Rui Veloso elektromos gitárszólója) és a „Flecha” tetszett (a csoportos női ének teljesen új dimenziót adott a kompozíciónak).
A Bestiário album izgalmas kísérlet a népi hagyomány megőrzésére, modernizálására, bár kísérlet helyett inkább megvalósult elképzelést kell mondanom, hiszen amit harminc évvel korábban elképzeltek, azt 2019-ben újra sikerült megvalósítaniuk.
Meghallgatásra ajánlott számok: Roncos Do Diabo, Flecha, Comprei Uma Capa Chilrada
2019-ben megjelent album (Uguru)
Az együttes weboldala: https://gaiteirosdelisboa.pt
A zenekar tagjai:
Carlos Guerreiro
Paulo Tato Marinho
Paulo Charneca
Miguel Quitério
Sebastião Antunes
Miguel Veríssimo
A lemezen elhangzó számok listája:
- Baleeiros De New Bedford (Zeca Medeiros)
- Roncos Do Diabo
- Canto Do Coração
- Brites De Almeida
- Besta Quadrada (Pedro Oliveira)
- Chamateia (Filipa Pais, João Afonso)
- Flecha (Segue-me À Capela)
- Para Santalices
- Natividade 3:27
- Comprei Uma Capa Chilrada (Rui Veloso)
- Lolita Firewings