Zenék a nagyvilágból – Söndörgő: Nyolc 8 nyolc – világzenéről szubjektíven 186/2.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 07. 21.
Úgy gondolom nemcsak a családi háttér és a személyes elszántságnak köszönhetően formálódott ilyenné a Söndörgő zenéje, hanem a város, Szentendre hangulata, kisugárzása is hatással lehetett a zenekar tagjaira. Mindez, kiegészítve a tehetséggel az egyik legjobb és legsikeresebb hazai világzenei együttessé tette őket a szememben, akinek több lemeze határon túli kiadónál jelent meg. Erről jut eszembe: érdekelne, hogy mit jelent a terjesztésben – és persze úgy általában – a tény, miszerint a SNDRG Music gondozásában jött ki az idei lemez. Ez vajon mennyivel előnyösebb számukra, mint amit mondjuk a Riverboat Records nyújtott?
Míg az előző korong a társulásról, az Amsterdam Klezmer Banddal történt együttműködésről szólt – ami egyébként kifejezetten jól sikerült –, most valami mást, valami újat hoztak össze a stúdióban. Többek között a zenében felbukkan Bartók Béla hatása, két esetben konkrét művét építették be a saját szerzeményükbe. Erről persze az jut eszembe, hogy mennyien lehetnek azok, akik manapság rendszeresen hallgatnak Bartók darabokat, és akik nem, azoknak vajon mit mondanak ezek a számok („Parsley Bride” és „Kind of Bela”)?
Eddig úgy véltem, hogy bár az öt muzsikus kiválóan játszik a nagyszámú hangszerén, azért a csekély számú vokális kiegészítéssel felruházott nótájuk sokkal felhasználóbarátibb a többinél. Most azonban ezt már másként látom, és ehhez bizony szükség volt a Nyolc 8 nyolc című albumra. Mert jól muzsikálni nagyon sokan tudnak, és még az a halmaz sem kevés elemből áll, amely a csapatjátékos virtuózok nevet viseli. Viszont arra már kevesen képesek, hogy mindezen túl élettel töltsék meg a hangokat, érzelmeket váltsanak ki a hallgatókból, egyszerűen fogalmazva magával ragadjanak. A Söndörgő pont ilyen, plusz tele vannak energiával, mosolygással, koncentrálással.
A rengeteg szóló nálam a jazzt idézte meg, de esetükben továbbra is érvényes a megállapítás, miszerint itt nem öncélúságról van szó, hanem előre megfontolt koncepcióról. Ami a sorrendben nyolcadik lemezük esetében a történetmesélés. Az persze nem árulják el, hogy a nyolc kompozíció milyen sztorit oszt meg velünk – ezt nagyon helyesen mindenkinek a fantáziájára bízzák –, de abban biztos vagyok, hogy a változatos, különféle hangulatokban gazdag muzsika valóban ösztönzően hat a hallgatók képzeletére.
Feltéve, ha odafigyelünk, mert ez a zene nem alkalmas háttérzörejnek – annál ugyanis sokkal komplexebb, az aprólékosan felépített kompozíciók, a szólók eleve elrendelik a többszöri meghallgatást. Nekem például első nekifutásra nem sikerült teljes szépségében befogadnom az „Adardeli’s Ladder” keleties, és a „Riba” népzenei dallamait, apró finomságait. Pedig mindkettőre érdemes rászánni az időt, mert igazi kincsekről van szó, bár ez érvényes a lemezen hallható összes, szám szerint nyolc szerzeményre.
Mivel a tavaszi turnéról lemaradtam, már csak abban bízom, hogy az ősz folyamán lehetőségem lesz megnézni élőben a Söndörgőt, és remélem, a korábbihoz hasonló élményben lesz részem:
„Időnként egyértelmű volt, hogy aki éppen szólózik, annak ugyan nyitva van a szeme, de hogy lélekben nem a Várkert Bazárban tartózkodik, hanem a hangok világában, és csak a teste van velünk, abban teljesen biztos vagyok, mert egyértelműen látszott a révület, az átszellemültség. Nem tudom máskor milyen számokat játszanak, de most nagyon jól sikerült összerakni a műsort, megfelelő sorrendben jöttek a gyorsabb és a lassúbb nóták. Lassabb nóták… volt egy-két szomorú tétel, és éppen arra gondoltam, miközben játszottak, hogy nem rossz, nem rossz, de hiányzik belőle valami plusz, amitől tényleg elhiszem, hogy ez az öt ember valóban szomorú, hogy tényleg bánatosak. Ekkor valami történt a színpadon, valamit változtattak, és onnantól kezdve úgy szóltak a hangszerek, olyan hangulatot sikerült teremteniük, aminek eredményeként simán beállhattak volna egy gyászmenetbe, közvetlenül a koporsó mögé – nem mondom azt, hogy mindenki sírva sétál utánuk a sírig, de abban biztos vagyok, hogy nekik köszönhetően minden résztvevő még jobban átérezte volna a veszteséget. Ennek ellenére teljesen nyilvánvaló, hogy a zenekarnak mentalitásban, hangulatilag a vidám tételek feküdtek, azokban hengereltek.”
Meghallgatásra ajánlott számok: Riba, Merakolo, Adardeli’s Ladder
2019-ben megjelent album (SNDRG Music)
Az együttes weboldala: http://www.sondorgo.hu/
A zenekar tagjai:
Buzás Attila – tamburabőgő, tapan, koboz
Eredics Áron – tamburák, derbuka, saz
Eredics Benjamin – brácstambura, trombita
Eredics Dávid – prímtambura, csellótambura, klarinét, szaxofonok, kaval
Eredics Salamon – basszprímtambura, harmonika, hulusi, pásztorfurulya, csellótambura
Közreműködő:
Lakatos Péter – kürtök
A lemezen elhangzó számok listája:
- Parsley Bride
- Kind of Bela
- Tines
- Riba
- Merakolo
- Adardeli’s Ladder
- Stani
- Broad Leaves