Főkép

Dave Baksh, becenevén Dave Brownsound a Sum 41 basszusgitárosaként vált széles körben ismertté, ennek ellenére zenei karrierje nem teljesen fonódik össze a csapatéval. 2006-ban kilépett a bandából és a saját útját kezdte járni. Végül, 2015-ben visszatért a kanadai punk rock formációba, és azóta már két lemez felvételén is túl vannak. A júniusi Budapest Parkban tartott koncert előtt beszélgettünk Brownsounddal az új albumról, az Order in Decline-ról és zenei munkásságáról.

 

Az új Sum 41 album, az Order in Decline július 19-én jelenik meg. Szerinted miben lesz más az előző albumokhoz képest?

 

Úgy hiszem, minden egyes számmal egy kicsit „keményebbé”, egy kicsit komplexebbé válunk tartalomban ahhoz viszonyítva, hogy korábban mit játszottunk. Ennél azt tudom mondani, ez az eddigi legkeményebb lemezünk – persze, ezt mindegyikről elmondhatjuk, hisz minden egyes albummal egyre jobban fejlődünk. Ez a lemez remek egyesítése mindannyiunk tehetségének.

 

Ez a keményebb hangzás, amennyire tudom, a dalszövegekhez is illeszkednek. Ugyanis az album hivatalos bejelentésében az olvasható, hogy a dalszövegek az elmúlt évek, az Egyesült Államokat és Kanadát érintő társadalmi és politikai nyugtalanságokra fognak reflektálni.

 

Nem hiszem, hogy csak ezen a két helyen vannak ilyen dolgok, hanem azt, hogy mindenhol. A most előlépett vezetők csakis bizonyos típusú emberekkel foglalkoznak, mármint bizonyos társadalmi csoportba tartozó emberekkel. A Világnak elege van ebből. Ez egy olyan dolog, ami nemcsak az embereket érinti, hanem a Földet is. Tudod, nem szeretnénk senkire se ráerőltetni a nézeteinket, de mindig őszinték voltunk azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzünk, mit gondolunk a világról, és ezt mindig is beletettük a zenénkbe.

 

Vannak olyan konkrét társadalmi témák, amiket lefedtek az albumon?

 

Kifejezetten a világban élő emberek fájdalmával foglalkozunk. Az album egyfajta reflektálás arra, hogy sokan mi miatt dühösek: ki jut fegyverhez, kinek hagyják, hogy sikeressé váljon, ki számít a társadalom hasznos tagjának, miközben minden lehetőséget és eszközt elvettek tőlük ehhez, főleg a dolgozó emberek esetében.

 

Vannak kedvenc számaid az albumról?

 

Igen, persze. Pont arról beszéltünk, hogy nagyon várjuk a „45” című számot. Ez egyfajta reflektálás a Sum 41 jelenére. A dalszöveg tartalma örököl valamennyit a Sum 41 korábbi darabjaiból, de kicsit olyan is mintha viccet csinálnál ebből.

 

Akad olyan része az albumnak, amiknek az eljátszása kihívást jelent számodra, vagy valamiért csak érdekesnek találtad?

 

Sokkal több szóló részem volt mint bármely korábbi számnál. Szóval elég menő lesz. Amúgy otthon van egy saját stúdióm. Így Deryck ott lehet Kanadában, írhat nekem egy e-mailt, hogy vegyem fel valamelyik számot, én pedig felkelek, egyenest a stúdióba megyek és egész nap játszok a gitáron. Ez a Sum 41 album most jó löket volt, és csodálatos, hogy nem kellett külön stúdiót bérelni, és nyomás alatt sem voltam, mert az idő nyomása kész szenvedéssé teszi a zenélést. Így több időt, akár egy napot is eltölthettem egy-egy számmal, és nem kellett elutazni azért, hogy az egyik felét itt játsszam, a másik felét pedig ott.

 

 

A technológiai fejlődés előnyének is nevezhetjük ezt.

 

Hm, igen. Mindent teljesebbé tesz. Sőt egyfajta megtiszteltetés is, ami azzal jár, hogy képes az ember mindent pontosan lejátszani. Ez főleg a ütem miatt kell. Szóval nagyon jó, hogy mindezt így játszhatom el.

 

2015-ben tértél vissza a csapatba. Hogy érzed, akadnak még nehézségek a visszailleszkedéssel?

 

Az elején számtalan kihívás akadt. Pontosabban 2015 nyarán tértem vissza az Altpressen (szerk: Alternative Press Music Awards). És igen, elég nehéz volt felzárkózni, mert olyan zenét játszottam, ami teljesen más technikát igényel. De a Sum 41-hoz való visszatérés olyan érzés volt, mint hazatérni.

 

Mi a helyzet a másik két zenei projekteddel? Úgy tudom, nem hagytad őket abba.

 

Igen, megvannak. Az Organ Thieves az Chucke Coles maga. Ő a banda vezetője. Együtt dolgozunk: dalokat írunk és persze zenélünk. A Black Cat Attack viszont egy elég pörgős punk-rock banda, ami olyan mint egy sci-fi és egy pornó film keveréke.

 

A végén térjünk kicsit vissza az új albumhoz. Szerinted hogyan fogják a rajongók fogadni? Sokan például nem voltak elégedettek az előző, 13 Voices lemezzel, mert túl poposnak tartották hangzásban.

 

Nehéz megmondani. Mi annyit tehetünk csupán, hogy az emberek elé tesszük a lemezt, hogy meghallgathassák. Lehet, ugyanazt fogják mondani. Viszont ha valamit elvárásokkal hallgatsz meg, az lerombolhatja az élményt. Szóval, ki tudja? De ha az emberek meghallgatják, mi már boldogok vagyunk.