Főkép

Bizonyos értelemben követendő példának tartom a Kronos Quartet hozzáállását, gondolkodásmódját, és remélem, képes leszek arra, hogy hozzájuk hasonlóan. még sokáig kíváncsi szemmel lássam a világot, nyitottan az ismeretlenre. Mi több, nem csupán rácsodálkozzak, hanem a lehetőségekhez és a képességeimhez mérten megismerjem azokat. Hamarjában egy regényhős jut az eszembe, aki hasonló mentalitással, ötvenévesen jutott arra az elhatározásra, hogy attól kezdve minden évben egy fizikai és egy új szellemi dolgot kell elsajátítania. Fandorinnak ez a döntése legalább annyira szimpatikus számomra, mint ahogyan a Kronos négy tagja folyamatosan keresi azokat a muzsikus társakat, akik inspirálóan hatnak rájuk.

 

Szerintem az egy pillanatig sem kérdéses, hogy ezekben a projektekben a kvartett a meghatározó, még abban az esetben is, ha első hallásra szerepük csupán a kíséret biztosítása, a zenei aláfestés. Most sincs ez másként, bár ebben az esetben teljesen igaznak érzem azt, amit David Harrington hegedűs mondott, miszerint így még nem játszottak, ilyen hangok eddig sosem hagyták el a hangszereiket.

 

Ez egyáltalán nem túlzás, mert ez a lemez teljesen más, mint az eddig általam ismert/hallott darabok, ugyanis a Placeless megzenésített verseket tartalmaz, szám szerint tizennégyet. Ez már önmagában különlegesnek számít, hiszen azért meglehetősen kevés ilyen tematikájú CD kerül a boltokba. Ha mindezt kiegészítjük azzal, hogy perzsa és iráni költők verseiből válogattak, mi több, egyaránt hallunk kortárs, illetve nyolcszáz éves költeményeket, akkor csak még egyedibb lesz az egész – és akkor még egy szó sem esett a politikáról, az USA és Irán közötti jelenlegi helyzetről. Egyébként az elkészült albumon direkt nincs politizálás, legfeljebb annyi üzenetet gondoltam bele, hogy a zene képes legyőzni minden mesterséges elkülönítést, legyen az fal, ellentét, bármi.

 

Természetesen a mostani együttműködés egy hosszabb folyamat eredménye, hiszen Masha & Marjan Vahdat repertoárjának megfelelő darabjait a vonósnégyesre kellett hangszerelni, és ez beletelt némi időbe. Viszont bőven megtérült a belefektetett munka, mert ennek köszönhetően a Kronos Quartet új arcát ismerhettem meg. Legyen szó elmúlásról (I Was Dead) vagy szerelemről (Far Away Glance) a hangulatot mindig sikerült egyedivé varázsolniuk. A legszebb az egészben, hogy miközben az ének megmaradt keletinek, a zene a legtöbb esetben nem kötődik ehhez a régióhoz, bár nyilvánvaló a kölcsönhatás.

 

A Placeless igazi kamarazene, ami megköveteli a hallgató osztatlan figyelmét, cserébe megajándékozza egy különleges élménnyel, a szöveg és a zene egymásra hatásának ihletett pillanataival.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: My Ruthless Companion, My Tresses in the Wind, Endless Embrace

2019-ben megjelent album (Kirkelig Kulturverksted)

Az együttes weboldala: https://kronosquartet.org/home

 

 

A zenekar tagjai:

David Harrington – hegedű

John Sherba – hegedű

Hank Dutt – brácsa

Sunny Yang – cselló

Mahsa Vahdat – ének

Marjan Vahdat – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Placeless
  2. My Ruthless Companion
  3. My Tresses in the Wind
  4. I Was Dead
  5. Endless Embrace
  6. Fate Astray
  7. The Sun Rises
  8. Vanishing Lines
  9. The Might of Love
  10. Far Away Glance
  11. Leyli's Nightingales
  12. Color of Moonlight
  13. Lover Go Mad
  14. Eternal Meadow