Főkép

Vitán felül van abban valami eredendő szépség, amikor nők világzenét énekelnek. Ha mindezt úgy teszik, hogy a hangjuk mentes marad minden mesterkéltségtől, akkor egyszerre élhetjük meg a népdalok erejét és tisztaságát. Nem szégyellem, nagyon szeretem az ilyen lemezeket, előadókat.

 

Az idén januárban megjelent Alegria e liberta (Öröm és szabadság) című albumon öt hölgy énekel, akik nem csupán szép hangjukkal bűvöltek el, hanem a spanyol és olasz dalok párosításával, aminek eredményeként a korongon Galícia és Puglia felesel egymással. Lucilla Galeazzi képviseli Itáliát, a négytagú Ialma együttes pedig az Ibériai-félszigetet, ők egyébként nem csak énekelnek, hanem ütőhangszereken is játszanak. A zenei kíséretet egy harmonika (Didier Laloy), egy tamburello (Carlo Rizzo) és nem utolsó sorban egy gitár (Maarten Decombel) szolgáltatja.

 

Biztos vagyok benne, hogy előzetesen volt elképzelésük a repertoárt képező dalokat illetően, és ennek köszönhetően nem csak a néphagyományok idéződnek meg, hanem modern korunk is. Gondolok itt például a Második Világháború idejéből származó „Bella Ciao” nótára, amely ha jól értettem, akkor elsősorban a diktatúrával szembeni ellenállásra buzdító szövege miatt került ide. Amivel nincs semmi baj, csak zeneileg sokkal izgalmasabb a szövegnél. Az ének jóval változatosabb a megszokott verzióknál, a hangszerek pedig szinte keresik az üres helyeket, ahova villámgyorsan elhelyezhetnek pár hangot. Szerintem kár volt ezt a maga nemében tökéletes előadást a videón a mallorcai rapper, Valtonyc szövegelésével kiegészíteni, mert ő inkább elvesz, mintsem hozzáad a végeredményhez (elismerem, a szövegelését nem értem). Ezért aki teheti, a klip után vagy előtt hallgassa meg az albumon megtalálható verziót.

 

Ez a tizenkét szám gyakorlatilag tisztelgés, vagyis inkább dicsőítése az éneklésnek, a nőknek, a táncnak, a szabadságnak, az életnek. Komolyan mondom, nem elég egyszer meghallgatni, mert az olyan számok, mint például a „Cinturini”, amelyben az kórus önfeledten szárnyal, és dallamokkal simogatja a hallójáratokat, szóval ezek képesek napsütést csempészni a hétköznapokba, és felvidítják az embert. A három zenész pedig ihletetten, a háttérből figyeli az eseményeket, sosem tolakodóan kísérnek, ellenpontoznak, csak nagyritkán kerülnek az előtérbe (E’tempo Dell'Amore). Táncra ingerel a „Noote Scura”, éneklésre buzdít a „Ho Fatto” – mindegyik darab megszólít, belemosolyog a képembe.

 

Egyáltalán nem érzem túlzásnak, hogy ezt a produkciót érdemes lenne megnézni élőben, mert biztosan olyan élményben lenne részem, amire sokáig emlékeznék.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Bella Ciao, Cinturini, Alegria e Liberta

2019-ben megjelent album (homerecords.be)

A kiadó weboldala: https://homerecords.be

 

 

A zenekar tagjai:

Veronica Codesal – ének, ütőhangszerek

Natalia Codesal – ének, ütőhangszerek

Eva Fernandez – ének, ütőhangszerek

Marisol Palomo – ének, ütőhangszerek

Lucilla Galeazzi – ének

Didier Laloy – harmonika

Carlo Rizzo – tamburello

Maarten Decombel – gitár

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Alegria e Liberta
  2. Bella Ciao
  3. As Penas Fora
  4. Cinturini
  5. E'tempo Dell'Amore
  6. Ho Fatto
  7. Sempre Ailala
  8. Noote Scura
  9. Rinello
  10. Sen Nino
  11. So'stato A Lavora A Montesicuro
  12. Terras De Canto