Zenék a nagyvilágból – Pauanne: Pauanne – világzenéről szubjektíven 174/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 04. 28.
Elöljáróban csak annyit szeretnék megjegyezni, hagy efféle megközelítést korábban már hallottam, hiszen bizonyos értelemben a portugál Omiri 2017-es albuma (Baile Electronico) hasonló felfogásban készült. Vasco Ribeiro Casais akkor és ott nem csinált mást, csak fogta az eredeti, terepen készült népzenei felvételeket, ami nála csak az éneket jelentette, és ebből készített új zenét. Az újraálmodás során csak foszlányokat használt fel az eredeti hangfelvételekből, cserébe kiegészítette elektronikával. Vagy ott vanCserepes Károly, aki szintén archív hangfelvételeket csomagol újszerű formába.
Az alap elképzelés szerintem hasonló a finn Pauanne triónál, a megvalósítás azonban eltér, mert ők teljes versszakokat emelnek be a kompozíciókba, és ezek köré írnak hangszeres kíséretet. Mondjuk az egész produkció erősen kísérleti, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor progresszív jellegű – nem csodálom, hogy 2019-ben, a Helsinkiben megrendezett ethnogálán az egyik kategóriában díjat kaptak. Ez tényleg újszerű, előremutató zene – többek között az efféle meglepetések miatt szeretem a világzenét.
Érzem az erős ellentétet a hangszeres kíséret és az énekes betétek között, mintha a huszonegyedik század feleselne a középkorral, vagy még régebbi idővel. Bár a Tero Pennanen által használt hammond orgona miatt inkább a huszadik század hangulata lengi be az albumot. Rajta kívül a másik meghatározó tényező az együttesben Kukka Lehto hegedűjátéka. Ha képzeletben gitárt adok a kezébe, simán felvennék bármely progresszív rockegyüttesbe, vagy egy erősen kísérleti felfogású jazzformációba.
Nagyon tetszik ahogyan megkomponálták a számokat, mindegyiknek saját karaktere, hangulata van. A hangszeres játékot meg tényleg az adott hangulathoz illesztették, van ahol Pennanen, van ahol Lehto kerül az előtérbe, hogy improvizáljanak valami oda illőt. Erre jó példa a „Maakillinen Voima”, aminek fura, zaklatott ritmusa, átvált fülbemászó dallamba, ami minden improvizáció után visszatér, hogy diadalmasan hömpölyögjön tovább a fenyőfák között, ezt még az ének hívogató, incselkedő hangvétele sem tudja tartósan megakasztani. A „Juliaana” meg egyenesen olyan, mintha egy eddig ismeretlen, hegedűvel dúsított Emerson Lake & Palmer felvételt hallgatnék – ami egyébként nyomokban népzenei dallamokat tartalmaz. Vidámságot meg a „Maentiin Me Kerran Markkinoille” okozott a maga polkás/humppás ritmusával – persze ebbe is sikerült kellő mennyiségű billentyűt és hegedűt beletuszkolniuk.
A Pauanne bemutatkozása véleményem szerint kifejezetten jól sikerült, köszönhetően az átgondolt, kidolgozott és a maga nemében újszerű muzsikának. Három tehetséges zenész közös örömjátéka több mint ígéretes – arra mondjuk szerfölött kíváncsi vagyok, hogy az ami a szobám hat fala között egyszerre izgalmas és hangulatos, miként hat koncerten. Talán majd egyszer ezt is megtudom. Addig marad a lemezhallgatás.
Meghallgatásra ajánlott számok: Susiraja, Maakillinen Voima, Juliaana, Maentiin Me Kerran Markkinoille
2019-ben megjelent album (Nordic Notes)
Az együttes weboldala: https://www.pauannemusic.com/en/
A zenekar tagjai:
Kukka Lehto – hegedű
Tero Pennanen – billentyűs hangszerek
Janne Haavisto – dob, ütőhangszerek
A lemezen elhangzó számok listája:
- Susiraja
- Rauta
- Maakillinen Voima
- Siihen Laihin Elaeny
- Taivallahden Pohjalla
- Juliaana
- Maentiin Me Kerran Markkinoille
- Akkojen Hommaa
- Svinja
- Kirkkomaalla