37. Magyar Sajtófotó Kiállítás
Írta: Bartucz János | 2019. 04. 06.
Nyugtával dicsérd a napot! – így cseng a fülembe a népi bölcsesség, melyet még talán nagyanyámtól hallottam először, s úgy sejtem másoknak is ismerős a bölcs gondolat. Felmerült bennem a kérdés: vajon hányan követik közülünk ezt az intelmet? Az idősebb generációk tudták, hogy a múltat vizsgálva tanulhatunk a saját hibáinkból, vagy akár másokéból is. Akik ezt a visszatekintést eddig elmulasztották, azoknak remek hír lehet, hogy 2019. április 5-én a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretein belül újra megnyitotta kapuit a Magyar Sajtófotó Kiállítás, ami idén a 37. alkalommal kerül megrendezésre, otthonául pedig a Capa központ szolgál.
A számok kedvelőinek:
A fotópályázatra összesen 2462 pályamű érkezett, melyet 10 napon keresztül mustrált az öttagú szakmai zsűri. Az ítészek 14 kategóriában osztályoztak, külön értékelve az egyedi fotókat és külön a sorozatokat. 45 díjazott (akik közül idén több női nyertest is hirdettek) és 3 dicséretben részesített fotográfus munkáját csodálhatjuk meg a 4 terem falain, ahol a képeken túl azok történetét is megismerhetjük.
Emóciók áradata
A tárlaton haladva széles érzelmi palettát járhatunk be, ahogy átadjuk magunkat a sztorinak: a látvány nemegyszer álmélkodásra késztet, olykor mosolygásra, máskor pedig együttérzésre vagy szánakozásra. Jómagam igen kedvelem az emberi barátság, valamint a törődés ábrázolását, így szájtátva néztem Cséfalvay Á. András „Ágnesék” c. sorozatát, ami kétségtelenül a személyes kedvencem lett, s egészen biztos, hogy jó ideig emlékezni fogok rá. Másik favoritom a Magyar Nemzet szerkesztőségének bezárását felelevenítő képsor volt, ami a monokróm kockákkal tökéletesen adta vissza az akkor érzett tehetetlen értetlenség rideg valóságát.
Azonban hiba volna kizárólag ezeket a műveket kiemelni, hiszen az összes kép, egytől egyig egy külön utazás, és ha engedjük, hogy a fotós elkalauzoljon a múlt ama pici szeletébe, hogy megmutassa, akkor és ott, a saját egyedi szemszögéből azt milyennek látta, miért találta különlegesnek, akkor rendkívüli élmény részesei lehetünk. Ez az átélés gyakorlat is egyben, mely segít, hogy a saját belső világunkból kiszakadva, érdeklődéssel forduljunk környezetünk felé, és megismerjük más emberek látásmódját is. Ez nemcsak elménket élesíti, hanem az empatikus készségünk fejlesztése által jobb emberré is válhatunk.
Szeletek a világunkból
Habár a képek jelentős többsége Magyarországhoz és a magyarsághoz köthető, előfordulnak határainkon kívül készült fotók is, így némi túlzással elmondható, hogy nemcsak kis hazánk történéseit örökítették meg a kockákon, hanem tágabb értelemben vett otthonunkét, a Földanyáét is. Egy a múlt dimenziójára fókuszáló szemüveg lencséin keresztül nyomon követhetjük, hogyan alakul az emberiség sorsa, merre haladunk, és ki-ki eldöntheti, tetszik-e amit lát.
Véleményem szerint ez a fajta merengő vizsgálódás kiváló alkalmat ad arra, hogy számot vessünk dolgaink felett, s levonjuk a következtetést, mik is az igazán értékes dolgok. Mik az erősségeink, és min tudunk még javítani, hogy a múlt tapasztalatait felhasználva megalkothassunk egy mindenki számára élhetőbb jövőt.
A kiállítás megtekinthető:
2019. április 5. – 2019. május 12.
mindennap 11 és 19 óra között.
Ünnepnapokon zárva.
Capa Központ