Zenék a nagyvilágból – Ayrad: Zoubida – világzenéről szubjektíven 171/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 04. 03.
Hamza Abouabdelmajid gitáros-énekes a marokkói Fezben született, és csak 2005-ben költözött Kanadába. Ott találkozott egy másik muzsikussal (Annick Beauvais), akivel azonmód megtalálták a közös hangot, és elhatározták, hogy zenei projektet indítanak, Ayrad néven, ami gyakorlatilag nem más, mint Hamza neve berberre lefordítva. Menet közben páran még csatlakoznak hozzájuk, így már hatan vannak, amikor 2014-ben megjelenik az első lemezük. A közönség és a kritikusok jól fogadják a különféle stílusokat ötvöző egzotikus és modern muzsikát, aminek köszönhetően 2015-ben jelölték őket a kanadai Juno-díjra, és külföldi fellépésekre is sor került.
A mostani album érzésem szerint ha lehet, még frissebb, még aktuálisabb, és izgalmasabb koktél. Az első, ami megfogja a hallgatót, az egyértelműen Hamza Abouabdelmajid éneke, mert pont olyan orgánummal rendelkezik, amely kellőképpen férfias, egy csipetnyi bársonyossággal kiegészítve. Ezt követi a rácsodálkozás a sokszínűségre, ahogyan keverednek a különféle stílusok, és mégis egységes arculattal rendelkezik a Zoubida című korong. Igazából nyugodtan megkaphatta volna a stílusgyakorlatok alcímet, mert ez a hat muzsikus nem fogja vissza magát, modern törvénysértőként nem foglalkoznak holmi határokkal, tetszés szerint kevernek egymástól eltérő ritmusokat, dallamokat.
Ami nem változott, az a rock és a blues markáns jelenléte, illetve az arab nyelvű szövegek túlsúlya – csak két francia nótával találkoztam. Amikor sokszínűségről és keverésről írtam, az nem holmi üres szóvirág, hanem komolyan így van. A reggae ott van a „Wayli” lüktetésében, míg a „Boumboum” nagyon sokat köszönhet a funk ritmusának. Hip-hop kántálás jellemzi a „Bitali” című számot, aki másra vágyik, annak ott van a latin dallamok miatt egyedi „Mamay”. Indiai dobolás diktálja a „Botagas” tempóját, ellenben a „Ha rai” olyan, mintha a keleti melódián kívül ebbe minden maradékot beletuszkoltak volna.
Az ugyan elsőre nyilvánvaló, hogy ez egy érdekes és izgalmas album, azonban úgy vélem éppen ezért nem elég egyetlen meghallgatás, az egymás után sorakozó számok különbözősége csak többszöri nekifutásra fedezhető fel maradéktalanul. Akinek van kedve, az keresgélheti az előzményeket, Tinariwentől kezdve Manu Chaoig terjed a lista, nem beszélve a nálunk kevésbé ismert arab előadókról. Igazából felesleges a keresgélés, mert Hamza Abouabdelmajid hangja és a változatos világzene nem csak a péntek estére biztosítja a szórakozást.
Zárásként már csak egyetlen kérdésem marad: vajon mire képesek élőben a színpadon, mennyire ellenállhatatlan ez a zene, és persze mennyi az esély arra, hogy valaki elhozza őket egy európai turné keretén belül?
Meghallgatásra ajánlott számok: Ya bniya, Botagas, Naydas
2018-ban megjelent album (Les Faux-Monnayeurs)
Az együttes weboldala: http://www.ayradband.com
A zenekar tagjai:
Hamza Abouabdelmajid – ének, gitár
Annick Beauvais – vokál, oboa
Anit Ghosh – hegedű, vokál
Gabriel Brochu-Lajoie – basszusgitár, nagybőgő, vokál
Kattam Laraki-Côté – ütőhangszerek, vokál
Sylvain Plante – dob
A lemezen elhangzó számok listája:
- Boumboum
- Ya bniya
- Ha rai
- Mamay
- Wayli
- Bitali
- Botagas
- Houmti
- Naël
- Pourriture
- Nayda