Főkép

Kis túlzással három éve kerülgetjük egymást a texasi együttessel, mert az előző, még 2015-ben megjelent albumukról (Problemas) lemaradtam, és csak most rukkoltak ki új anyaggal. Ez a hosszú szünet egyáltalán nem ritka náluk, ezt megelőzően hat évig nem csináltak mást, csak turnéztak, fesztiváloztak, átlagosan évi százötven fellépésük van, ami azért nem semmi teljesítmény. A kilenctagú formáció jövőre lesz húsz éves, és ez idő alatt ugyan megéltek pár tagcserét, de a lényeg, a zene nem változott.

 

Arany János szerint az emberi élet kettős úton halad (gyakorlat és elmélet), ez az állítás a Grupo Fantasma esetében úgy módosul, hogy a zenéjük nagyjából három részre bontható. Kezdésként ott van a három fúvós, akiktől ez lehetne funk vagy balkáni rezes őrület, de nem lesz, mert a kéttagú ütőhangszeres ritmusszekcióval kiegészülve vérbő latin muzsikával örvendeztetnek meg, ami a gitáros duónak köszönhetően rockos felhangot kap, és az egészet tovább gazdagítja a két énekes. Amennyire értem a dalszövegek között egyaránt van személyes és egyetemes, politikus és bulizós témájú. Emlékeim szerint, ezek az elemek már az előző lemezükre is érvényes voltak, szóval, ha innen nézem, akkor csak hozták a kötelezőt. Mielőtt továbbmennénk, érdemes megnézni a cikk végén látható harmadik klipet, amiben a Led Zeppelin bevándorlós nótáját adják elő újrahangszerelve, latinos felfogásban – nekem nagyon tetszik.

 

Amiben eltérést, fejlődést érzek a korábbiakhoz képest, azt pár apró újításban találtam meg. Kedvenc példám az album harmadik dala (L. T.), mert ebben nagyon jól megfigyelhető ez a hármas tagolódás, csak az elektromos gitár helyenként úgy szól, mintha a BaBa ZuLa valamelyik lemezét hallgatnám, kicsit elszállós, kicsit pszichedelikus. Ja és angolul énekelnek benne – ez alapban nem jellemző rájuk. A másik fura darab, a „Let Me Be” már rögtön az elején mutatja, nem akármilyen stíluskeverésről van itt szó, elvégre a rockos gitár, a latinos lüktetés, a női háttérvokál mellett mintha lenne benne egy kevés boogaloo (ennek mibenlétéről itt írtam). Természetesen nem hiányzik a határ déli oldalának zenéje sem, a „La Cruda” leginkább a son jarocho stílusra emlékeztet.

 

Az együttes politikai érzékenységére bizonyság a „The Wall”, amiben vendégénekesek-rapperek teszik még izgalmasabbá a mondanivalót, ami azért is érdekes, mert a Grupo Fantasma alapban nem politizál, de a mostani történésekről van véleményük. Üzenet helyett inkább a zenét tartják sokra, mert ez: „a legjobb asszimilátor, a határok és a kultúrák átlépésére, valamint a művészek tapasztalatainak bemutatására”.

 

Az American Music: Vol. VII című lemez abban az értelemben hamisítatlan USA muzsikát tartalmaz, hogy gyakorlatilag megvan benne minden, amit az együttes amerikainak tart, függetlenül a származási helytől, nyelvtől, bőrszíntől, nemtől, akármitől. Náluk békésen elférnek egymás mellett a mexikói és az Államokra jellemző zenék, mindent olyan lelkesedéssel, energiától duzzadóan játszanak el, amitől mosolyra húzódik a száj, és vidámság tölti el a hallgatót.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: L. T., Let Me Be, La Cruda

2019-ben megjelent album (Blue Corn Music)

Az együttes weboldala: https://www.grupofantasma.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Jose Galeano – ének, timbales
Gilbert Elorreaga – trombita, ének
Beto Martinez – gitár

Kino Esparza – ének, trombita
Greg Gonzalez – basszus, ének
Joshua Levy – bariton saxofon
Matthew „Sweet Lou” Holmes – konga, bongo

Mark „Speedy” Gonzales – harsona, trombita, ének
John Speice – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. El Fugitivo ft. Josh Baca
  2. Nubes
  3. L. T.
  4. Que Es Lo Que Quieres De Mi?
  5. The Wall ft. Ozomatli, Locos Por Juana
  6. La Cruda ft. Josh Baca
  7. Nosotros
  8. Let Me Be ft. Tomar Williams
  9. Ausencia
  10. Hot Sauce
  11. Cuidado
  12. Yo Quisiera
  13. Sobra Roja ft. Jaime Ospina, Mr. Vallenato

Fotó: Sarah Bork Hamilton

 

 

s