Zenék a nagyvilágból – Mimmo Epifani: Putiferio – világzenéről szubjektíven 169/3.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 03. 24.
Ez a lemez egyértelműen az akusztikus gitárzene kedvelőinek kötelező hallgatnivaló – valamint a mandolin és úgy általában az ilyen pengetős hangszerek rajongóinak –, mert amit a fodrász (barbiere) játéktechnika olasz mestere, Mimmo Epifani művel, az tényleg különleges. A játékstílusának a neve onnan ered, hogy San Vito dei Normanni városában Costantino Vita volt a tanítója, aki a zenélés mellett fodrászként kereste a kenyerét, és a műhelyében zajlott az oktatás. A stílus jellemzője a virtuozitás és az improvizáció, így a zene maradéktalan befogadása többszöri meghallgatást igényel. Az is fontos szerintem, hogy Epifani vonzódik a régi, elfelejtett hangszerek iránt, mint amilyen például a mandola vagy a mandolino, mert ettől még különlegesebb az album hangzása.
Az említett város az olasz csizma sarkán, a Salentói-félszigeten helyezkedik el – ez a vidék tekinthető a pizzica szülőföldjének, és a szicíliai tarantellával egyetemben úgy érezem, népzenei szempontból ez azt jelenti az olaszoknak, mint nekünk Erdély, vagy a finneknek Karélia. Olyan romlatlan, autentikus forrásként szolgál, amiből nyugodtan meríthet bárki ihletet, mert ha van egy csepp tehetsége és ehhez mérhető alázata, akkor csak jól járhat.
Mimmo Epifani új lemezének az alapja a dél-olasz népzene, ami a keze alatt poros hagyományból kortárs világzenévé válik, tele élettel, vidámsággal és táncolható ritmusokkal. A klipes dal (Laghnatur) nem csak a hangzásával hívja fel magára a figyelmet, hanem a már-már rockos ritmusával, és persze amit Mimmo Epifani az ujjaival művel, azt tényleg látni, hallani kell. Természetesen a tempósabb szerzeményeken kívül a lírai, lassú számok is kellő teret nyújtanak technikája bemutatására, minként azt a „Blé” című kompozícióban bárki megfigyelheti. Remélem nem belemagyarázás, de afrikai (Iucutemenè) és görög (Danza) dallamokat is hallok, viszont ezek a „jövevények” is teljes harmóniában vannak a zenével.
Rövidsége ellenére (mindössze harminc perc hosszú) a Putiferio tökéletesen alkalmas a dél-olasz hangulat megidézésére, a vidámságra, és mint azt tudjuk, aki a pizzicát szereti – pláne ha ilyen szinten el is tudja játszani –, az rossz ember nem lehet. Mimmo Epifani (és társai) nagyon jó emberek.
Meghallgatásra ajánlott számok: Laghnatur, Danza, Putiferio
2018-ban megjelent album (NarRator Records)
Az előadó weboldala: http://www.mimmoepifani.it/
A zenekar tagjai:
Mimmo Epifani – ének, mandola, mandolin
Francesco Santalucia – ütőhangszerek, zongora
Giuseppino Grassi - mandola, ének
Marilena Gragnaniello – tánc, ütőhangszerek, ének
Michele Ascolese – gitár, ének
Közreműködők:
Jose Barròs – gitár
Sasa Flauto
Martina Catalfamo – ének
Lorenzo Barone – gitár
Iseno Tamburlani
Közreműködők:
Alexandre Cellier – hang drum
Rossen Zahariev-Roko – trombita
Ivan Tsonkov – tupan
A lemezen elhangzó számok listája: Prince’s Strand
- Festa Bona
- Putiferio
- Iucutemenè
- Mamma Terra
- Bedda ci stai luntanu
- Preludio
- Danza
- Blé
- Laghnatur