Zenék a nagyvilágból – Breabach: Frenzy Of The Meeting – világzenéről szubjektíven 169/1.
Írta: Galgóczi Tamás | 2019. 03. 20.
Két évet kellett várni a skót Breabach következő albumára, de azt mondom megérte, mert szerintem az előző, Astar címűnél (arról az ajánlóm itt olvasható) még jobb zenét rögzítettek a stúdióban. Ezúttal nem találtam annyi idegen dallamot vagy hatást, mint korábban, és érzésem szerint komponálás közben ihletért visszafordultak a népzenéhez. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy ettől kezdve világzene helyett valami sokkal autentikusabbat játszanak – hiszen a nagybőgő és az elektromos gitár használata jelzi kísérletező kedvüket –, csak büszkén vállalják a skót gyökereiket. Nyugodtan mondhatom, hogy ismét sikerült megújítaniuk a zenéjüket, az még gazdagabb, színesebb lett.
Még mindig úgy gondolom, hogy az együttes legnagyobb kincse Megan Henderson torkában rejtezik, amit például az utolsó, „Òran Bhràigh Rùsgaich” című számban művel, az színtiszta gyönyörűség, szabályosan beleborzongtam. Mac Dhùghaill nosztalgikus verse holmi melltartóktól az ő előadásában sokkal többről szól, és ugyan nem szeretnék belemagyarázni semmit, de számomra a gyermekkor boldogsága idéződik meg általa.
Mindenki tudása legjavát adja, és ez nem üres szóvirág, elvégre náluk csak az lehet tag, aki több hangszeren játszik mesterfokon, és a tehetségüknek köszönhetően olyan csudálatos dalok születnek, mint mondjuk a lemezindító, „Prince’s Strand”, aminek a dallamát eredetileg James Duncan Mackenzie játszotta dudán, amihez később a többiek hozzátették a magukét. Kiválóan oldották meg azt a feladatot, hogy miközben mindenki brillírozik, mégis megmaradjon az egység, a harmónia. A többrétegűség, a hangszerelés gazdagsága legjobban a „Winter Winds” és a „Birds of Passage” szerzeményekben figyelhető meg, melyek egyben mutatják, hogy jelenleg hol tart az együttes, bár talán még ezeknél is komplexebb lett a „The Oban Ball” című dal. Ez két részből áll, az első felének egy hagyományos téma az alapja (The Ball That Was in Oban), míg a befejezés ismét egy James Duncan Mackenzie kompozíció (Thunderstorm on Thunder Bay).
A Frenzy Of The Meeting szépséges album, legyen szó instrumentális vagy vokális szerzeményekről. Megvan benne a zene szeretete, a mesterségbeli tudás, az újító és kísérletező művészek lelkesedése, akik látszólag az egyszerűséget részesítik előnyben, viszont ezt mégis rafináltan felépített kompozíciókkal érik el. A szememben még mindig ők az egyik igazodási pont a skót világzenében, hozzájuk mérem a többiek, és ők azok, akik megmutatják, mennyi lehetőség van még ebben a muzsikában.
Meghallgatásra ajánlott számok: Prince’s Strand, The Oban Ball, Winter Winds, Birds of Passage
2018-ban megjelent album (Breabach Records)
Az együttes weboldala: http://breabach.com/
A zenekar tagjai:
Calum MacCrimmon – duda, síp, ének, buzuki
Ewan Robertson – akusztikus és elektromos gitár, ének, cajón
James Lindsay – nagybőgő, moog, elektromos gitár, ének
James Duncan Mackenzie – duda, furulya, fuvola, síp
Megan Henderson – hegedű, ének, harmónium
A lemezen elhangzó számok listája:
- Prince’s Strand
- Knees Up
- Winter Winds
- Western Isle Dance
- Birds of Passage
- Google This
- The Oban Ball
- Invergordon’s Welcome
- Frenzy of the Meeting
- Òran Bhràigh Rùsgaich