Főkép

Robert Wright széles körben ismert és népszerű amerikai újságíró, aki az 1970-es években szociobiológiát (a mai evolúciós pszichológia megfelelője) tanult a Princeton Egyetemen. Több könyve is megjelent már, magyarul ez a második. A buddhizmus élő igazságában Wright a modern pszichológia tudományos eszközeivel közelíti meg a buddhista filozófia néhány ismert és kevésbé ismert alapelvét, azt elemezve, hogy vajon mennyiben volt igaza 2500 évvel ezelőtt Buddhának.

 

Mielőtt rátérnék magára a könyvre, kell ejtenem néhány szót a magyar kiadásról, sajnos nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Én két évvel ezelőtt találkoztam először Wright buddhizmust és modern pszichológiát összehasonlító elemzéseivel egy ingyenes online hallgatható kurzuson, és ha sok mindent nem is tudtam meg róla, az egyértelmű volt számomra, hogy szinte kínosan ügyel a precíz megfogalmazásra és a megfelelő szóhasználatra. Sajnos ez a magyar fordításon egyáltalán nem látszik: akadnak teljesen félrefordított szavak és néha a mondatok értelmét is csak harmadik olvasásra sikerült kibogoznom. Ez elég nagy probléma, mivel a szöveg által közvetített gondolatok többsége egyébként is nehezen megfogható és értelmezhető, így meg aztán pláne nagyon lassan lehet csak haladni az olvasással. A végjegyzetekre is a szokásosnál nagyobb figyelmet kell fordítani: én először találkozom ezzel a típusú végjegyzeteléssel, és egészen működőképesnek is találnám, ha nem lennének helyenként felcserélve a jegyzetek, és nem kéne percekig kutakodni, hogy megtaláljam a megfelelőt. A borító viszont, a maga egyszerűségével és letisztultságával nagyon jól el lett találva, nekem jobban is tetszik, mint az eredeti.

 

Szóval a magyar kiadás hagy némi kívánnivalót maga után, de ezt bőségesen kárpótolja a tartalom. Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy annak ellenére, hogy ez a borítóról nem derül ki, ez nem egy ezoterikus vagy teológiai könyv. Nyugaton elterjedt és téves nézet, hogy a buddhizmus egy „ateista” vallás, ami főként a filozófiára és a mindennapi életre koncentrál. Eredetileg valóban ez lehetett a helyzet, azonban az évezredek során a buddhista tanításokra is több transzcendentális réteg rakódott, többek közt különböző szentekkel, istenekkel és meglehetősen barátságtalan pokolképekkel. A különböző buddhista irányzatok ezen természetfeletti rétegeivel Wright nem foglalkozik, ebben a könyvben a vallás alapjait képző filozófiai elveket vizsgálja meg.

 

Robert Wright alapos kutatómunka, valamint pszichológusokkal, meditációs tanítókkal és buddhista szerzetesekkel készített interjúk és a meditáció alatt tapasztalt személyes élményei alapján azt mondja, hogy mintegy kétezer évvel Buddha élete után a pszichológia „utolérte” a buddhista tanításokat.

 

A szerző kiindulópontja az a nyugaton is jól ismert alaptétel, hogy az ember boldogtalanságát a folyamatos vágyakozás okozza. Ezt az állítást a 20. század második felétől végzett pszichológiai kísérletek, valamit az evolúciós pszichológia fontosabb elveit szem előtt tartva vizsgálja meg a szerző. Hamar kiderül, hogy az evolúció által az ember motiválására (és demotiválására) „megalkotott” érzések biológiai-pszichológiai értelemben sokkal bonyolultabb jelenségek, mint amilyeneknek a mindennapokban gondoljuk őket. A könyv ezen a vonalon folytatódik tovább: Wright vezetésével nyomába eredhetünk az érzések funkcióinak, eredetének és befolyásolási módjainak. Az első, viszonylag könnyen emészthető fejezetek után pedig következik a mély víz az olyan kevésbé ismert és még kevésbé megfogható elméletekkel, mint az egységes központi 'én' nemlétezése, az agy moduláris felépítése (ki látta az Inside Out/Agymanók című filmet?) vagy a megvilágosodás mibenléte.

 

Az evolúciós pszichológia meglehetősen friss tudományág, csak a 20. század második fele hívta életre. S mint ilyen friss tudomány, meglehetősen forradalmi és sokat vitatott, ám annál érdekesebb elméletekkel áll elő az emberi elme evolúcióját tekintve. Wright pedig arra jutott, hogy az evolúciós pszichológia eredményei sok mindenben alátámasztják a buddhista filozófusokat, és egyben magyarázattal is szolgálnak bizonyos dolgokra. Például arra, hogy miért vagyunk hajlamosak mindig más dolgok után vágyakozni, ahelyett hogy örülnénk annak, ami éppen van, hogy miért vagyunk lámpalázasak, vagy hogy hogyan működik a meditáció. Egyik kedvenc gondolatom Wrighttól, amikor a meditálást az evolúció elleni lázadásnak nevezi.

 

A szerző igyekszik a laikusok számára is érthető formába önteni a dolgokat (sajnos a magyar fordítás nem sokat segít az értelmezésben), de az értő olvasáshoz nem árt rendelkezni az agy működéséről szóló legalapvetőebb ismeretekkel (a Wikipédia már bőségésen elég alapot szolgáltat ezen a téren). És ez nem igazán buszozós olvasmány, oda kell figyelni rá rendesen, különben azon kapja magát az ember, hogy harmadjára olvassa újra a bekezdést, és még mindig fogalma sincs róla, hogy miről szól. Érdemes időt szánni az elmélyedésre és az értelmezésre, mert elképesztően izgalmas dolgokról ír a szerző, melyeknek segítségével egészen új megvilágításba kerül az emberi elme és annak alkalmazkodóképessége.