Főkép

Két évvel a bemutatkozó – mind a közönség, mind a kritikusok körében népszerű – lemezük (New Landscapes) megjelenése után, az ír Cúig együttes tagjai még mindig nagyon fiatalok és a jelek szerint semmit sem veszíttek az ifjonti lendületükből. Annak idején azért kedveltem meg őket, mert új színt hoztak az ír népzenébe/világzenébe. Bizonyos mértékig szakítottak a hagyományokkal, másként írták a dalaikat, amelyek egy része tradicionális alapokkal bír, szóval élményszámba ment, amit csináltak.

 

Sajnos a két megjelenés között eltelt időben nem volt lehetőségem élőben megnézni őket, így most elsősorban arra voltam kíváncsi, hogy jelenleg hol tartanak, min változtattak, mi az, amit megtartottak. Az első meghallgatás után megnyugodtam, hiszen hangszeres tudásuk semmit sem kopott, még mindig mesteri módon játszanak, és ehhez fogható a dalszerzői tehetségük is. Az albumon szereplő tíz kompozíció két csoportra osztható. Az egyikbe az instrumentális tételek tartoznak, a másikba meg értelemszerűen az énekkel kiegészített darabok. Némileg meglepő módon ez utóbbiak sokkal lassabb tempójúak, zeneileg valahol a balladák és a popdalok között helyezkednek el, mi több, első hallásra kevésbé tűnnek írnek, inkább amerikai származást társítok hozzájuk. A pusztán hangszerekre épülő kompozíciók ellenben lendületesek, táncra, mozgásra késztetnek talán mondanom sem kell, hogy nekem ezek lettek a kedvenceim. Elvégre itt tényleg maximálisan érvényesül az öt (az együttes neve kelta nyelven ötöt jelent) muzsikus tudása, virtuozitása.

 

Az újító szellemen kívül (amire jó példa, hogy bodhrán helyett komplett dobfelszerelést használnak) nagyon tetszik a humoruk. Tessék csak megnézni az első klipet a cikk végén – mi ez, ha nem kikacsintás a fiúbandákra, a Genesisre, és jelzi, itt a kellő tudás birtokában sem vesznek mindent halálosan komolyan, a zene örömforrásként szolgál. Mindezeken túl nekem úgy tűnik a mostani album hangzása, megszólalása jobb, mint az előzőé, mintha egyszerre több apró részlet, finomság kerülne elő – pedig nem használtam fejhallgatót.

 

Változatos hangulatok sorjáznak egymás után a lemezen, a témaválasztások egy részénél biztos vagyok benne, hogy a saját élményeiket használták fel (ismét van utazással kapcsolatos szerzemény: „Midnight on the M50”), miközben nyilvánvalóan kötődnek az ír zenei hagyományokhoz. Bár érdekes módon csak négy esetben használták fel mások zenéjét, a többi mind saját kompozíció. Még mindig tetszik Cathal Murphy dobos énekhangja, pont olyan orgánummal rendelkezik, ami képes érzelmeket közvetíteni, és megpendíteni valamit a hallgató lelkében.

 

Egy biztos, a Cúig felkerült a képzeletbeli koncertvárós bakancslistámra, mert amelyik együttes ilyen remek albumot készít, azt jó lenne élőben megnéznem.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Where To Walk, Midnight ont he M50, Carry On       

2018-ban megjelent album (Copperplate)

Az együttes weboldala: http://www.cuigmusic.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Cathal Murphy - dob, gitár, zongora, ének

Eoin Murphy – harmonika

Miceal Mullen – bendzsó, mandolin

Rónán Stewart – hegedű, Uilleann duda, ének

Ruairi Stewart – gitár

 

Közreműködők:

Ronnie Flynn - basszusgitár (1, 8, 9)

Paul McCabe – basszusgitár (2, 3, 4, 5, 6, 7, 10)

　　　　　　

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Midnight on the M50: Eamon Coyne's / Lexie McAskill's / 12 Weeks and a Day
  2. Quiet Shores: Give it a Year / Jig / Jeff &Kathy’s
  3. Carry On
  4. The Theory Of Chaos Ch1
  5. The Theory Of Chaos Ch2
  6. Patient Zero: Title / The Cellar Club Reel
  7. Where To Walk
  8. Before The Flood: Title / After the Flood
  9. Change
  10. Tirolo Nights: Tinley Park / TrioloNights